Ami a szívemen…
Miért
nem mondjuk meg a szüleinknek a rossz cselekedeteinket? Talán mert nem
szeretnénk, hogy leszidjanak, vagy talán csak félünk, és nem merjük elmondani,
hogy ne okozzunk nekik csalódást.
Az én történetem az, hogy kaptam egy fehér szőnyeget.
Nagyon de nagyon örültem neki, mert régóta vágytam erre a gyönyörű, csodálatos
szőnyegre. Első napom vele úgy telt, hogy a szobámban ittam a kakaót, és az
asztalomról véletlen lelöktem, és pont ráesett a szőnyegre. Nagyon féltem, hogy
mi lesz, ha anya meglátja. Nagyon nyomasztott, és lelkiismeret-furdalásom lett.
El kellett mondanom, mert tudtam, hogy rosszabb lesz, hogyha úgy tudja meg. Így
hát elmondtam. Nem nagyon szidott le, annak viszont örült, hogy elmondtam neki.
Annyira
örültem, hogy el tudtam mondani. Anyával megbeszéltük, hogy kapok egy új
szőnyeget.
Jelige: Szív 5.a
 |
| Csáki Laura (8.b) illusztrációja |
Széchey
Rita
A szabálytalan szőnyeg
Nézte
a szőnyeget, amelyen a hold fényében a kakaó foltja egészen sötétnek látszott.
Mint egy egyfoltos tehén, gondolta, és elmosolyodott,
hogy milyen jó lett volna, ha ez már korábban eszükbe jut, használhatták volna
az elsősöknek előadott betlehemeshez, amikor Ábris volt a tehén eleje, Tamás
meg a hátulja, letakarták volna őket vele, nem kellett volna annyit bajlódniuk
a jelmezzel.
Mondjuk elég szabálytalan tehén lett volna, mert
a tehénnek vagy nincs foltja, vagy sok van, legalábbis azt hiszi.