„Eredetinek
születtél, NEM tökéletesnek!”
Engem
zavar az, hogy mindenki csak a tökéletességre törekszik. Mindenki csak a másik
ruházatával, természetével foglalkozik. Senki sem a saját stílusa szerint
öltözködik, beszél, hanem úgy, amit nap mint nap lát és hall. Mindig az adott
divatot követi mindenki. Soha nem adja senki sem magát eredetinek, hanem azt
csinálja, amit a társai.
Jelige:
Félelmetes rózsaszín póló
 |
| Jankó Evelin Emese (8.b) illusztrációja |
Smelka
Sándor
Szürke marhák
Alsó(s)
hang
Márta néni azt kérte ma, hogy
színezzük ki
a szürke marhákat szürkére, de
én azt gondoltam,
hogy nagyon unalmas egy szürke
marha szürkén,
sokkal viccesebbek lennének
mondjuk pöttyösen,
esetleg csíkosan vagy pepitán.
Kiszíneztem hát a szürke
marhákat
rózsaszín pöttyösre és kék-sárga
csíkosra,
és hogy ne a levegőben lógjanak,
lebegjenek,
színeztem alájuk egy kis zöld
legelőt,
mögéjük pedig egy szép nagy
fenyvest.
Márta néni, amikor meglátta a
rajzomat,
mérges lett, és azt mondta, hogy
még a Béla is
megértette a feladatot, még ő is
tökéletes munkát végzett,
mert az ő szürke marhái valóban
szürkék,
olyanok, amilyennek lennie kell
egy marhának.
De én azt mondtam, hogy ezek
eredeti marhák,
és hogy nagyon viccesek, ha úgy
nézi az ember,
de Márta néni azt mondta, hogy
eredetiskedés helyett
máskor talán figyeljek jobban a
feladatra,
és azt is mondta, hogy most az
egyszer
nem ad fekete pontot nekem.
Bezzeg a többiek mind piros
pontot kaptak,
mert a marháik egytől egyik
szürkék voltak.
Tökéletesen szürkék.
Naplemente
(Felső(s)
hang
Anyáék nem vesznek nekem
okostelót,
tudod, olyan simogatós
képernyőst,
hiába mondom nekik, hogy az
osztályban
már mindenkinek van, még a
Bélának is,
pedig az ő apja munkanélküli, és
nincs sok pénzük.
Anya azt mondja, hogy ez csak
divat,
és nem muszáj minden sorba
beállni,
apa meg azt mondja, hogy
butatelóval is
elérhető vagyok, ha szükség van
rá.
Tegnap is, amikor kirándulni
voltunk Tatán
mindenki az okostelóját
simogatta,
szelfizett meg fényképezett,
csak én nem,
mert nekem nem volt mivel,
ehelyett néznem kellett a várat,
a tavat
meg azt a hatalmas madarat fent
a hegyen.
Hazafele a buszon azt a szép
naplementét is
csak én láttam, mert a többiek a
telójukat nézték,
hiába mondtam Bélának, hogy
nézze,
milyen szépek a felhők, ahogy
úsznak az égen
a vörös fényben, csak egy
pillanatra nézett oda,
akkor is csak azért, hogy
lefotózza az eget.
Azt mondta, majd otthon megnézi,
most nem ér rá, levelez
valakivel.
Azért mégis vágyok egy
okostelóra.
Talán majd jövőre kapok egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése