Ilyen vagyok!

Sajóvölgyi Renátó: A messzeséget kémlelő mélabús oroszlán

Sziasztok!

Hallottátok már ilyen beszélgetést?

-          Milyen vagy?

-          Ilyen vagyok!

-          És milyen vagyok én?

-          Ilyen vagy!

Elgondolkodtatok már azon, hogy milyenek is vagytok? És hogy kik vagytok?

Elgondolkodtatok-e már azon, hogy milyenek a szüleitek? Vagy a felnőttek, akik nap, mint nap körülöttetek sertepertélnek?

Nekünk mostanában pontosan ezen jár a fejünk! Milyen vagyok én? És milyen te? És milyen voltam én? Hát te?

Gombos Péter: Hóhabkrémes

Most jön az évnek a legjobb napja,

készül apám is, fő a kobakja.

„Nagy szülinap lesz” – tartja a pletyka.

„Jár a fiúnak”, pláne, ha egyke.

Kettőt kellene már csak aludni,

bárcsak a péntek tudna szaladni!

Másrészt félek, sérül az elvem,

mert vajas itt-ott hallószervem…

Rossz voltam, ezt ’jába tagadnám,

ám két nap még, s jó leszek aztán.

Egy-két csíny csak, nem volt túl sok,

Öt-hat, max hét, tízzel túlzok.

Ám a napokban folyton látom,

kissé furcsán néz a családom.

Nyilván készül a bünti a rossznak,

pont most lesz majd „jaj a gonosznak”?

Mit hallok ma saját füleimmel,

nagymami tárgyal jó szüleimmel.

Hogy mi a téma, titkos az, úgyhogy

csukva az ajtó, s nagymuti suttog.

„Nem túl édes…”, „Ezt sose várná!”

„Túl sok a hab?” „Azt úgysem bánná!”

„Épp szülinapra?” „Hogy nem torta?”

„Meglepi biztos a hóhabforma.”

Mondhatom, ez most szép kis ajándék, 

jól kitalálták ezt az anyámék. 

Jó sok habbal csak nem véres?

Jaj, mi lehet az a „francia rémes”?!

kép forrása: 

http://www.mindmegette.hu/galeria/11842/recept-galeria

alul a süti "hőtérképe"

Tóth Kinga: Azt játszom, hogy hó vagyok

Azt játszom, hogy hó vagyok, a gömb alattam a pehely.

Szánkó van a hátamon, síléc a talpon meg a bundás.

Alattam a pehely fémes, mint a kocsink színe,

hideg van az anorákban, melegítem a gömböm.

Összekavarodunk, kék a fülem töve is,

anya rám szól, mit vacogok? Benti hópehely vagyok.

Jégcsúszda van a háztetőn,

a verebek onnan startolnak,

a fatetőről figyelnek a varjak,

hova dugtuk ősszel a magokat?

A hóemberem etető, orra a nyulaké,

gombja egy egész gránátalma,

elég lesz a galamboknak,

a szarkáké a dió szeme,

mi marad a varjaknak?

a szerző illusztrációjával

Jankovics Emília: Legó-évszak

Vajda Melinda illuszrációja

Tél van, ott kint hull a hó,

itt bent pedig a legó:

Házunk legó lepte el, 

be se férünk tőle, hej!

Van belőle nagy rakás, 

legósodik a lakás:

legó van a tárcámban,

fotelhuzat ráncában,

ágy alatt az árnyékban,

ebédkor a tányérban,

legó van a fiókban, 

zoknikban és trikókban,

mosógépünk aljában, 

kicsi lányom hajában,

bejárati ajtóban,

nyálkás szappantartóban,

garázsban és padláson, 

kint a kerti grillrácson,

hálószoba sarkában

a porcica mancsában...

Simon Bettina: Medvetél (részletek)

A medvetél egy évszak, amikor medveszínek mintázzák a havat.

Gergőnek

Medve és a tél

Medvefoltos a tél.

Nyomoktól tarkáll a hó,

hepehupás takaróján

itt

    is

       ott

            is elő-

bukkan egy-két barnás folt.

Kertész Edina: A bálna baja

Odalenn az Antarktiszon

felsóhajt egy bálna-asszony,

ó, hogy unom én a nyarat

mínusz harminc Celsiuson!

Hogy izzadok! Nyelvem is lóg.

Sose hullik már le a hó?

Roppant mód elfog az iszony

idelenn az Antarktiszon.

Szabó Imola Julianna: Télidő

Kalas Zsuzsa illusztrációja

Anya haja kék, Anya haja sárga. Nő benne a távol, a régi. Még nem fehér, de már csöppet se barna. Anya haja zöld, kicsit lángoló, de még nem vörös. Sok a dolga, eget fest, árnyékot mos. Anya ezt is, Anya azt is. Akár a tej az utcánk, kiskanál a lapát, kockacukor a kukánk. Anya fázik, mint a macska, görnyed a háta a széknek. A kályha öreges, püffög, köpködi a meleget. Anya sapka, puha sál, kesztyűben a varrás. Anya szép, Anya dühös, Anya arcán utacskák. Tél, nagy hideg, rohanós december. Anya főz, Anya takarít, havazik a szeméttel. Fésülöm, egyre fehérebb. Mint az utca, mint a felhők. Fehér hajszálak keringenek mindenütt.