Vajda Melinda illuszrációja
Tél van, ott kint hull a hó,
itt
bent pedig a legó:
Házunk
legó lepte el,
be
se férünk tőle, hej!
Van
belőle nagy rakás,
legósodik
a lakás:
legó
van a tárcámban,
fotelhuzat
ráncában,
ágy
alatt az árnyékban,
ebédkor
a tányérban,
legó
van a fiókban,
zoknikban
és trikókban,
mosógépünk
aljában,
kicsi
lányom hajában,
bejárati
ajtóban,
nyálkás
szappantartóban,
garázsban
és padláson,
kint
a kerti grillrácson,
hálószoba
sarkában
szőnyeg
mellett és alatt.
Fürdőkádban
nincs már víz,
de
a legó ottmaradt.
Mindenbe
legó kerül,
ami
nem került sokba:
kiürült
cipős-, fagyis-,
tejfölös
dobozokba.
Tele
van a szekrényünk
ötven
évre előre.
Szülinap
vagy Karácsony
–
rengeteg jut belőle!
Ha
a farsang ideér,
legó-jelmezbe
bújok,
marcipánmasszából
is
legós
tortadíszt gyúrok.
Nálunk
kérem, legóból
van
az elemlámpa is,
éjjel
azzal botorkál
WC-re
egy kis pisis.
Apa
avatarja egy
Lego-logó
változat,
fiaival
legózni
neki
nem nagy áldozat.
Leárazást
kutat ő
serényen
a vaterán;
az
a legmenőbb legó,
amelyik
már veterán!
Fülem
mellett legó száll
–
Anya! Ez egy rakéta! –
s
csobbanással érkezik
a
reggeli kávémba.
–
M’ért nem alszol? Mi a baj? –
kérdem
éjjel fiamat.
Szól:
ágyán egy legó ült,
de
mostanra elszaladt.
–
Mi nyom, mi bök? – kutatok,
hátam
csak úgy hasogat:
biztos
legót markolok
ágyban
a paplan alatt.
Konyhakövön,
lépcsőn is,
csak
legóra léphetünk,
mindent
belep a legó;
belepi
az életünk…
Vajda Melinda illusztrátor blogja: http://vajdamelinda.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése