Hogyan lettél Cimbora?
Kedves felkérést kaptam a csatlakozásra a nemrég alakult Cimboráktól nagyjából tíz éve. Mindez egy remek borozós-mesélős-beszélgetős szekszárdi szakmai hétvége után történt: nyilván örömmel mondtam „igen”-t.
Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?
A kötetlenség, a szakmai kapcsolatok változatossága, sokszínűsége. Szuper, hogy egy-egy új feladat vagy projekt kapcsán a tapasztaltabbak segítik a kezdőket. Így nagyon sok mindent tanulunk egymástól.
Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?
Nekem lételemem a személyesség: hogy lássam, érezzem is a másikat, akivel együtt dolgozom, nehezen működöm online térben.
Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?
Talán a technikai feltételek miatt azt feltételezem, a felnőttekhez jut el elsősorban. A saját ismeretségi körömből legalábbis ezt a visszajelzést kaptam.
Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?
Így sokkal-sokkal több olvasóhoz jutnak el a szövegek, illusztrációk.
Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?
Mindenképp. Az elmúlt évek alatt az Írócimborás postafiókomban megjelenő puszta nevek többségében mára már élő szakmai társakká alakultak, akikkel barátság vagy szakmai kapcsolat is kialakulhatott. Ebben sokat segítenek az időről időre létrejövő személyes találkozók.
Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?
Igen. A festészet, a grafika és az irodalom is magányos tevékenység: én is többnyire egyedül dolgozom. Így azonban sokszor elmarad a kontroll, a tükör, ami szerintem nagyon fontos az alkotómunkában. Az Írócimbora projektek kapcsán visszajelzésre mindig van lehetőség. Az is nagyon hasznos, ha látom, egy-egy téma kapcsán a többi Cimbora hogyan alakítja a munkáját. Ebből rengeteget lehet tanulni.
Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?
A sok gyönyörű projekt közül, amelyben részt vettem, az Aranyecset mesefolyamot emelném ki. Az ott megjelent szövegek, illusztrációk magas színvonalán kívül lenyűgözött az az óriási szakmai profizmussal párosult lelkesedés, amivel a projekt szerkesztői a munkát bonyolították. Öröm volt, hogy részt vehettem benne.
Mi az, ami változtatnál a Cimbi műhely működésében? Miért?
Azt hiszem, semmit sem változtatnék, mert valójában nincs mit megváltoztatni. A Cimborákban az a jó, hogy képlékeny, alakul, nincsenek kőbe vésett szabályok, és ezzel óriási szabadságot ad az alkotóknak.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?
Egy hely, ahol az író grafikus, a szerkesztő író, a grafikus író, az író „mégíróbb”, a szerkesztő „mégszerkesztőbb” és a grafikus „méggrafikusabb” lehet.
Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?
Gyere, próbáld ki magad: alkoss, kísérletezz, ne félj a hibáktól, itt mindent lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése