 |
| Illusztráció: Tóth Jázmin (Berettyóújfalú, Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola) |
Van egy város: Macskaváros,
Kutyalikkal határos,
pontosabban ott terül el
Kutyaliktól keletre,
és e város (Macskaváros)
terén látható a számos
éve elhíresült ereklye:
pompázatos talapzaton
egy kutyacsont díszeleg,
mellyel Macskaváros a hős
Mirci, a nagy kutyanyűvő
kandúr előtt tiszteleg.
Történt egyszer, hogy a Mirci
csontot lopott Bodritól,
mivel az eb azzal sétált –
nem éhségből: hobbiból,
s mialatt a Bodri űzött
egy szemtelen verebet,
hátrahagyott csontja eltűnt,
kereshette eleget.
Mircike a kutyacsonttal
Macskavárosig futott,
hencegett, hogy Bodrinak tíz
kandúrkarmolás jutott.
Jöttek cicák ámuldozva
csodálták a szerzeményt –
Mirci persze nem árulta
el a verébkergetést.
Előadta, hogy így püfölt,
úgy karmolt, amúgy farolt,
majd egy cseles jobb horoggal
mint egy bokszbajnok – tarolt.
Kérkedését tátott szájjal
hallgatta a macskanép,
sutyorogták, hogy kandúrjuk
nem csak bátor: macskaszép!
Hozzáláttak cicamódra
szobrot alkotni neki,
testét ötven macskakarom
sajtból farigcsálta ki.
Csakhogy a sok macskaszobrász
megéhezett – nem vitás:
gyorsabban, mint ahogy készült
elfogyott az alkotás.
Jobb híján, a csontot tették
közszemlére a cicák,
macskakaparással írtak
mellé kurta krónikát:
„Főkandúrunk, hősök hőse
kinek minden macskaőse,
rokona és ismerőse
büszke, hogy biz’ ő se
rettent duci kandúrtesttel
helybenhagyni egy ebet,
sőt, nem is a kis tunya Morzsit,
hanem kutyaliki Bodrit,
ki ugatás helyett mordít,
és kicsipkéz minden feneket –
Mirci kandúr, macskák hőse
nyaúzzuk dicső nevedet!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése