Móni kedvencei a madarak anya szemében

 

Miklya Luzsányi Mónika: Madarak anya szemében

„Anya, gyere közelebb! Valami van a szemedben!
Anya! Neked madarak vannak a szemedben!”

Jászberényi Kristóf Háfiz (3 éves)

(c) Klesitz Piroska

Anya királylány volt kiskorában. Én tudom. Nekem elmesélte. Vagyis nem mesélte el, de elég csak a szemébe nézni, és tudom. Mert anyának madarak vannak a szemében. Anyának kék a szeme. Néha meg zöld. Máskor meg szürke. De az mindegy. A madarak mindig ott repülnek anya szemében. Messze vannak, nagyon messze. Csak apró fekete pöttyök. De én tudom, hogy madarak. Ha közelebb szállnak, akkor látszik, hogy fehérek. Nagy fehér madarak. Ráfekszenek a tengeri szélre, és úgy vitorláznak.
Anya nagyon szomorú királylány volt kiskorában. Csak ült a világvégén, a toronyszoba ablakában, és nézett kifelé. Bánatosan, ahogy egy szomorú királylánynak néznie kell.
– Gyere velünk – csivitelték neki a madarak –, felrepítünk az égbe, a felhők fölé. Ott aztán nem leszel szomorú! Vidáman ugrándozhatsz felhőpamacsról felhőpamacsra. Hajadba fonhatod a napsugarat, és táncolhatsz a szivárványhídon!
És anya, aki akkor még királylány volt, hallgatott a madarakra. Felrepült velük az égbe. Ugrált a felhőkön, a hajába fonta a napsugarat, és táncolt a szivárványhídon. Kék volt a szeme, mint az ég. És ragyogott, mint a napsugár. De anya nem volt boldog.
Akkor a madarak azt mondták neki:

– Gyere velünk, elviszünk a hegyek közé. Megfürödhetsz a mélyvizű tavakban. Kergetheted a mókusokat a fák lombjai között. És éjszakára páfrányok levelével takarózhatsz, mohából vetünk ágyat neked.

Anya, aki akkor még királylány volt, elment a madarakkal a magas hegyek közé. Zölden ragyogott a szeme, mint a mélyvizű tavak tükre. Vagy mint a fák, a páfrányok levelei. És puha, selymes lett a tekintete, mint a moha az útszéli köveken. De anya nem volt boldog a magas hegyek között sem.

– Gyere velünk, királylány – csivitelték a madarak –, elrepülünk veled messzire, ráfekszünk a tengeri szélre, úgy vitorlázunk.

Anya elrepült, messzire a madarakkal. El, egészen a tengerig. És a tenger kék volt és szikrázott, azúr volt és kobalt. Azután feltámadt a szél, és türkiz színű lett a tenger. Majd zöld, egyre zöldebb. Haragos. Csapkodtak a hullámok, és a madarak is csapkodtak a viharos szélben. Aztán szürke lett a tenger. Egészen szürke. Majdnem fekete.

– Jaj, leesett a koronám! Elnyelték a fekete hullámok! – kiáltotta anya a madaraknak, és szürkén szikrázott a szeme. De a madarak már nem törődtek vele. A viharral törődtek, ami csak nőtt és nőtt. És magával ragadta az én királylány anyukámat. El, messzire a világvégi toronytól. Messzire a kéklő égtől. Messzire a magas hegyektől.

Egy tengerparton rakta le, ahol kék volt a tenger. Meg zöld. És néha szürke is. Haragos. Ott talált meg engem az anyukám. Elmosolyodott, ahogy rám nézett. Mert a hajam úgy ragyogott, mint a napsugár. A szemem olyan kék, mint a vizek tükre. A kezem meg… hát az bizony szürke volt, mert éppen játszottam a homokban. De anyukám nem bánta. És nem sajnálta a koronát sem. Nem is volt azóta soha szomorú. Mert itt vagyok neki én. A madarak pedig beköltöztek a szemébe. Csak én látom őket. Senki más.

 

Eredeti megjelenés: Madarak anya szemében

Gyere velünk játszani! – villáminterjú Miklya Luzsányi Mónikával

 

(c) Fotó: Kalocsai Richárd

Hogyan lettél Cimbora?

Ha jól emlékszem, Zsoltot kereste meg Dávid Ádám levélben az ötlettel, azután a Könyvhéten összeültünk a Rózsavölgyiben Ádám, Majoros Nóri, Zsolt meg én ötletelni. Azonnal beindult az agyunk, és azóta is forog Cimbi-ügyben.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Mindenképpen. Én a Cimbiken keresztül ismertem meg Majoros Nórit, Szabó Imust, Mészöly Ágit, Németh Esztert, akikkel, úgy gondolom, nemcsak a szakmai, hanem az emberi problémáimat is bármikor megoszthatom. És ahogy ez a kis közösségekben lenni szokott, voltak/vannak szakmai és magánjellegű viharok is a Cimbitársakkal, de úgy gondolom, hogy az egymás iránti szakmai és emberi tisztelet és szeretet túl tud vinni ezeken a nehézségeken is.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Az írói lét elég elszigetelt műfaj, legalábbis, ha vidéken élsz. Nekem nagyon sokat jelent mindig az olvasók és a szaktársak véleménye, szeretem, ha megkritizálják, amit írtam. A gyerekirodalmi életben nincs igazán kritikai hang, nincs olyan felület, ahol egy-egy megjelent könyvet, írást „jól megkritizálnának” hozzáértő vagy legalább alkotó emberek. Így egy kicsit légüres térben alkotunk. A Cimbiben az a jó, hogy egymást szerkesztjük, és nem finomkodunk, elmondjuk, ha valami nem stimmel a szövegben. Én ezt nagyon szeretem, mert ezáltal lehet fejlődni.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Nagyon szerettem, szeretem azt, amikor gyerekekkel dolgozunk közösen. Ilyen volt a Mi lenne ha…, a Kinek a bőre…, Mi a csoda. Kedvenceim közé tartozik az Otthonmesék vagy a nemzetközi kapcsolatokra épült Szósátor és a Hét határon. Imádtam az együttműködést a Hetirajzosokkal is, és csodás volt a kiállítás, a találkozás Pécsváradon. És persze a táborokat szerettem a legjobban, amikor személyesen is tudtunk találkozni.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Tábort vagy bármilyen alkotó, személyes együttlétet.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Szabó Imust vagy Majoros Nórit, mert valahogy hasonlóan vagyunk „meglőve” agyilag : o)

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Imus.

Odáig vagyok a grafikáiért, annyira finomak, légiesek, és egyben nagyon mélységesek, gondolatébresztőek. Pont olyanok, mint Imus maga. Lényegében bármelyik grafikáját választhatnám, de A vadludak éjjele szövegét is ő írta, és nekem ajánlotta. Hát, persze, hogy kedvenc!

 

(c) Szabó Imola Julianna

 

Bertóti Johanna – Turbuly Lilla: Áramszünet / RÍMDÚDOLÓ 8

Bertóti Johanna Rímdúdoló nevű dalsorozatának nyolcadik részét mutatjuk be, azaz Turbuly Lilla Áramszünet c. versének a feldolgozását. 2013 decemberében a Meglepetés téma kapcsán Johanna azzal ajándékozta meg Lillát, hogy megzenésítette a verset, most Fehér Csabának köszönhetően új köntöst öltött a dal. A szerzeményhez tartozó animáció a Meglepetés témához készített, csomagokat ábrázoló rajzokból állt össze, amelyek Simonyi Cecília és Majoros Nóra munkái.

Köszönet Fehér Csabának a produceri munkáért, a felvételért és hangkeverésért, illetve Bertóti Attilának a videó elkészítéséért.

Előző részek:

1. Hétvári Andrea: Kifordított mese

2. Czeiner-Szücs Anita: Bezsergő

3. Békés Márta: Káprázat 

4. Miklya Zsolt: Cicaóriás

5. Csík Mónika: A fagyi

6. Kiss Ottó: Nyári Medveségek 

7. Magolcsay Nagy Gábor: Tetőablak

Örülünk, ha hallgatjátok a dalokat. Bátran osszátok meg másokkal is őket, illetve figyeljétek Bertóti Johanna YouTube-csatornáját és az Író Cimborák blogját, ugyanis hátra van még két Rímdúdoló-videó.

Kata kedvence a diószomnia

 

Pap Kata – Magolcsay Nagy Gábor

 Idegen diószomnia

PART I.

Pap Kata: Idegen táj
Zene: Magolcsay Nagy Gábor - Ashes of Cows - Orphan Smile  

 

PART II.

Mókának indult, komolyra fordult – villáminterjú Pap Katával

 

 

Hogyan lettél Cimbora?

Kérdezték: Jössz játszani? Mondtam: Jövök!

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

mese, vers, játék, lánc, kicsi, gömbölyű, piros, lenyomat, pillanat, szünet

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A szabadság.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Csak azt nem szeretem, hogy egyre kevesebb az időm erre is.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Talán felnőttek. Gyerekek olvasnak blogokat? Az enyémek nem, de talán a kamaszok. Igazából fogalmam sincs.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Sokkal nagyobb teret ad a mindenféle műfajoknak, illetve a csoport jellegéből adódóan jó, hogy ez egy rugalmas felület.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Én elég lazán kapcsolódom a csoporthoz, így nekem nem alakultak ki szorosabb személyes kötődéseim. De sok érdekes pillanatnyi találkozás igen.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Nagyon sokat dolgozom alkalmazott műfajokban, ami eléggé kiszorította a szuverén alkotást az életemből sajnos. A cimbiskedés nekem mindig lehetőség a szabad alkotásra, ami sokat ad lelkileg, és a szakmai fejlődést is nagyon segíti.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

A kedvencem az volt, amikor véletlenszerűen egymás mellé sorsolt alkotótársak dolgoztak együtt, egymás munkáihoz készítve új szövegeket/képeket. Nagyon szerencsés voltam, mert Magolcsay Nagy Gáborral kerültünk párba, aki nem szöveget, hanem zenét (hangélményt) küldött nekem. Igazi flow élmény volt elmerülni a meditatív világba, amit a zenéi teremtenek.
A közös munkánk eredménye itt látható/hallható: Idegen diószomnia

A másik kedvencem a Szósátor, ami egy kazak művészekkel közös műhelymunka volt.

A legeredményesebb projektek pedig valószínűleg az Utcáról Lakásba Egyesület javára szervezett jótékonysági aukciók voltak. A karitatív ügy még a szokásosnál is több alkotó energiát mozgósított mindannyiunkban, amiből kézzel fogható, pénzben kifejezhető érték született. Ez minden résztvevő számára nagy öröm volt.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Én nagyon szerettem a láncjátékokat is, amikor egymásnak adtuk tovább az alkotásokat. Ilyesmiben szívesen részt vennék újra.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Mivel nem vagyok író, nem tudom, jó ötlet lenne-e bárkivel is négykezest írnom. De azért lehet, hogy kipróbálnám egyszer. Bárkivel, aki bevállalná.

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Sok kedvenc illusztrátorom van, de most a cimbis oldalról Paulovkin Boglárka néhány munkáját linkelem ide (kattints a névre). Szeretem a képei gazdagságát, sűrű anyagszerűségét, jó bennük kalandozni.

 

Paulovkin Boglárka illusztrációja
Majoros Nóra A kert és a lepke című meséjéhez

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

Hát sajnos erre nem tudok mit írni, mivel rendszerint itthon rajzolgatok csak, és nem megyek el a közös rendezvényekre, találkozókra.

Mi az, ami változtatnál a Cimbi műhely működésében? Miért?

Az én működésemben azt változtatnám, hogy párszor elmenjek a közös rendezvényekre, találkozókra.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?

Ez mókának indult, de komolyra fordult.

Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Éppen most ajánlottam egy tehetséges diáknak (egy barátom tanítványának) a Cimbi oldalt, ahol kipróbálhatná magát, tanulhatna, publikálhatna, ismerkedhetne. Szerintem fog is J

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Játék-küldetés. 

 

Pap Kata: Idegen táj