 |
| (c) Demény Andrea |
Hajdanában, nagyon régen, kerekerdő közelében, volt egy város, meg nem is, egyszer ott volt, egyszer itt. Reggel a tóparton, este a tisztáson, délben a kertben tanyázott.
Milyen csoda város volt!
Az összes háza tornyos volt.
Pepita és csíkos, pöttyös és hullám minta
tarkállott a tornyokon, de ablaka egy sem volt.
Tornya száz van, de ablak egy sem,
egyszer itt van, egyszer ott...
városhatárt kijelölni szinte lehetetlen.
Hisz hétfőn még
a Kerek-tó partja egyik határvonala,
kedden pedig a Káposztáskert közepe
adja meg az útirányt a csigabigavárosba.
Így már ti is érthetitek, miért volt egyszer itt és egyszer ott?
Mert ez egy csigaváros volt.
Éltek itt ebben a városban: házas csigák, házas házas csigák,
gyerekcsigák, feketék és fehérek, sárgák és kékek.
Ki érti itt a társadalmi különbséget?
De még hajléktalan, meztelen,
szabadszellemű, afro, latin, kétéltű
csigák is mind itt laktak egy helyen.
Akik közül néhány, nem is olyan jelentéktelen.
Most történetünk szálait követve,
látogassunk el a Káposztáskertbe!
Ez a kert volt a biztos hely, ahová a csiganép
egy évente visszatért.
Ám ezen a tavaszon valami megváltozott nagyon.
A kertet körbekerítették, amolyan óriásfélék.
Így a csigavárosnak más utat kellett találni,
a Káposztáskertbe bejárni.
Néhány filozófus csigaféle azt gondolta,
ez a csigateremtő dolga:
— Ha az utat lezárták, biztos megvan az oka.
Vonuljanak máshova! Keressenek új utakat,
új helyet, ahová könnyebb a bemenet! —
Mások szerint viszont a többség szava dönt.
Így most első alkalommal szavaztak, hogy mi legyen...?
Jól tudták, hogy egyik út sem lesz veszélytelen.
A szavazat eredménye a régi kertet vette célba,
át a nagy kőfalon.
Azt, hogy odaát mi várható,
nem tudhatták pontosan.
Ezért előreküldtek egy felderítőt,
amolyan kémcsigát a nagy kőgáton át,
kinek neve: Csiga Zsiga volt.
Micsoda egy csiga volt!
Házát különféle szerkentyűk,
érzékelők álcázták,
és riasztottak, ha baj van.
Zsiga barátunk elindult felfedező útján.
Széllel, esővel, zord idővel nem törődve,
ment-ment haladt előre.
Csigaidőben mérve,
épp odaért időbe.
Megpillantotta a helyet,
mely után a csiganép áhítozott.
A gyepet, ahol piciként oly sokszor elázott,
és amit már egy tél s tavasz óta nem látott.
A kert még szebb lett, mint valaha.
Volt ott most sokkal több, mint
pár elhagyott káposzta:
paradicsom, retek, hagyma, bab,
borsó és uborka.
Törte is a fejét Zsiga,
maradjon, vagy azonnal induljon a jóhírrel,
hogy a kert szebb, mint valaha?
Két hete indult útnak, visszatérni nincs erő,
amíg üres a csigabendő.
Így esett, hogy a gyomorkorgás győzedelmeskedett.
El is indult Zsiga teletömni bendőjét, hogy
másnap a többiekhez vihesse a hírt,
a hely szebben virít, mint egykor,
jobb ez, mint a csiga aranykor.
Mialatt Zsiga lakmározott, a csigavárosban nagy volt a feszültség,
nem tudták, merre, hová s miképp.
Készültek a nagy útra, de nem tudták még, merre-hova?
Néhány csigaelmének nagy volt ez az izgalom,
s ájultan feküdtek az avaron.
Másokat kétségek gyötörték, mi lesz,
ha Zsiga nem tér vissza időben,
a tél egyre közeledik, mi lesz akkor a csigabendőben?
Az éléskamrák üresek, valamit tenni kell!
Több alternatíva kell!
Összehívták másodszor is a gyűlést a bölcsek,
hogy lehetne megmenteni a csigabendőket?
Végül, még egy felderítőt küldtek.
De ezúttal az erdő lett a célpont,
mert az könnyen járható,
és nincs benne sok óriás lakó.
Csiga Ignác lett a csiganép második reménysége.
Addig is a városban tovább tart a béke.
Ignác is elindult, az erdőnek nekivágott,
zord idővel nem törődve
ment-ment egyre beljebb a sűrű erdőbe.
Ekkorra csigaváros első reménysége, Zsiga
megtömte a bendőjét, messze űzte éhségét,
feltöltötte készletét.
S már épp azon volt, hogy induljon,
amikor egy váratlan fordulat ottmarasztalta.
Egy szőrös négylábú felfigyelt rá,
és ezt gazdája tudtára adta.
— Nicsak, csiga van a kertben!
— Szólt az óriás, és már a kezében tartotta Zsigát.
Hiába a nagy felderítő múlt,
Zsiga belátta, hogy néhány módszer kicsit elavult.
— Egész szép kis csigaház!
Keresek is nyomban egy dobozt,
a kicsilány majd örülni fog —
hangzott ismét az óriás szájából a mondat,
s a csigára eljött az alkonyat.
Szegény Zsiga a doboz fogságában
már átgondolta addigi életét,
mit miért tett, hogyan és miként.
Talán, ha más szakmát választ,
nem lenne most ilyen pácban,
egy óriás pici lány nagy kék dobozában.
Mehetett volna halásznak vagy gyűjtögető csigának...
Mialatt Zsigánk a doboz mélyén szomorkodott,
ezalatt a városban, sok-sok csiga sürgött- forgott.
Meghívott a mezei nép apraja és nagyja:
cincér, katica, hangya, pillangó, lepke és sáska.
Csiga Ignác visszatért a hírrel,
hogy az erdőben talált egy nagy tisztást
tele szamócával, magas kövér fűvel.
Mellette a hegyoldalról egy patak is ered,
víz is lesz elegendő, nem lesz többé üres a csigabendő.
Így a város elindulhat, oda is érhetnek bő két hét alatt.
De mi lesz, ha Zsiga visszatér, és a városnak hűlt helye?
Ebben a városban erről vitának nincs helye.
El kell menni Zsiga elé, és elmondani a jó hírt,
hogy nincs már bánat és bú,
ő se legyen szomorú!
A kérdés az, ki legyen a bátor hős,
ki a veszélyekkel szembenéz?
Ketten jelentkeztek a feladatra.
Egy cincér és egy katica, mindkettő ősi família sarja.
Ők csak vendégek voltak a városban,
de odaérnek Zsiga elé, tíz csigánál is gyorsabban.
Így esett, hogy a két legény Zsiga nyomait követve
útnak indult a kőgáton át, mit sem sejtve.
De reménykedve, hogy a csigát hazaviszik egybe.
Zsiga-csiga eközben a dobozban kitalált egy tervet.
Ha ide-oda gurul,
a doboz előbb-utóbb felborul,
és ő újra szabad lehet.
Nem tudhatta biztosan,
hogy a terv helyes-e,
de e-percben nem volt mit tennie.
Elkezdett hát gurulni
a nagy kék dobozában
ide, majd oda.
Ám a zajra felfigyelt a közelben egy macska.
S mikor Zsiga kigurult a dobozból, már ugrott is, hogy elkapja.
Katica és hős cincérünk is akkor érkezett oda,
s amint Zsiga repült ki a dobozból,
hálót vetettek rá,
s a bamba macska elől ügyesen elhalászták a csigát.
Szálltak-repültek vele messze,
fákon és bokrokon át.
Így esett, hogy Csiga Zsiga megmenekült hirtelen,
s a rémálomnak vége lett.
A városban boldogan ünnepelték a hősöket,
és díszpolgárrá választották,
a Cincért és a Katicát.
Mindenki nagy örömére
szerveztek egy erdei pik-nik-et.
és a város új helyén, a szamócásban vigadott:
fiatal és vén csiga, hajléktalan, bentlakásos, afro,
latin, filozófus, fekete, fehér, sárga, kék.
Mind együtt mulattak,
amíg fel nem kelt a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése