 |
| (c) Czeglédy Zoltán |
Tótágas
Ha nagy leszek, dzsinn leszek. Olyan átlátszó, virágos butéliában fogok lakni, mint amilyenbe Anyus most tett új dugót. Olyat, aminek világító füzér van a végén. És be lehet kapcsolni. Éjszaka pedig mutatja a fényt. Anyus szerint egyeseknek korábban is mutatta, még amikor a dzsinn benne lakott. Egy Ginevra nevű dzsinnlány, aki jobban szerette, ha Ginnek hívják, mert az egyszerre név és foglalkozás is. Aztán kifogyott a butéliából. Sehogy nem értem, hogy fogy ki a dzsinn a palackból. Elköltözni el tud, de kifogyni?! Megkérdeztem Anyust is, de csak nevetett, és azt mondta, mostantól kevesebb mesét olvas, mert túl élénk a fantáziám.
– Az élénk az gyors és ficánka – mondtam Anyusnak, és lekuporodtam az ágyára. – Én meg lassú vagyok, mert ezen a Dzsinnen azóta gondolkodom, mióta megvan az üveg. Hogy olyan lassan tűnt el a víz.
Lehet, hogy vízidzsinn volt? És elpárolgott? Vagy megitta valaki?
Gyanakodva figyeltem Anyust. Furcsa szögekbe hajtogatta magát a laptopja előtt a kék tornamatracán. Egyébként is furcsa anyuka. A többiek anyukája mindig csinos és jólfésült. A játszótéren is egymással beszélgetnek, és előre felvágott almát hoznak uzsonnára dobozban.
Anyus mindig kócos, néha festékes a ruhája, a farmerje legalább olyan koszos, mint az enyém, ami azért van, mert a gyereket akarja szépre meg jóra tanítani, de a gyerekek ficánkolnak. Mamus bezzeg mindig patyolat, mert amikor még dolgozott, babákat segített a világra az anyusok hasából. Az én anyusom meg játszik velük. Meg mesél. Azt hiszem, mégis inkább rendőr leszek, hogy ha nagyon rosszalkodnak, jól megneveljem őket.
Anyus ekkor rám nézett. A néni a képernyőn mukasavászanát mond, én meg tényleg egy mukk nélkül ülök, de Anyus mégsem azt csinálja, amit a néni, hanem nagyterpeszbe áll, a térde között átdugja a fejét, és rám pislog. Annyira vicces, hogy felpattanok, és odadugom a popóm az övéhez, majd előrehajolok.
– Tótágas – mondja.
Aztán tovább hajtogatja magát, míg én azon gondolkodom, a fejtetőre állt világot szemlélve, miért tót? Meg mi az a tótágas? Az ágas Papus szerint köcsögfa, amin a csuprok és bödönök tartják az ég felé a popsijukat, hogy kihulljon belőlük a nedvesség. Nyaraláskor láttunk ilyet a Balaton mellett, a sok színes bödön meg csupor vidám látvány volt. Anyus mutatott egy régi képet, a színeket rá kellett képzelni, amikor kislány volt, a szomszédjukban is volt ágas, azon szárogatták a tejesköcsögöket, mert a szomszéd Sanyi bácsiéknak teheneik voltak.
Szeretem, mikor Anyus mesél. Most is hagyja a jógát, mert persze az ágast muszáj volt hangosan is elmondani. Mindig szétszedi a szavakat. Most is rámnéz: „Gondolj, gondolj, Micimackó!” – mondja.
Drótostót, mondom, a képeskönyvből tudom, hogy fazekakat foltozott. A tótok, azok igazából szlovákok, mondja Anyus, és belekezd magyarázni, de én már azon gondolom, hogy milyen furák lehetnek, úgy látszik, mindent ők találtak fel. Na jó, majdnem mindent, mert ha nagy leszek, rendőrdzsinn leszek, és átlátszó üvegpalotában fogok lakni, és az üvegpalotában lakó rendőrdzsinnt még biztos nem találta ki senki. Csak én. Most.
Néha tótágast állok, mint most az ágyon, mert nem árt, ha a dolgokat alulról is látja az ember. Tótul a vér a fejemben, fordítva áll a szoba, az ég és minden.
 |
| (c) Eszternek Lizától |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése