2021. május 19., szerda

Körmöczi-Kriván Péter: Utcadísz bácsi - Endrődi Kata

(c) Endrődi Kata



 





Anyu, ma találtam az utcán egy vödör krétát.

És találtam az utcán egy barátot.

Majdnem olyan maszatos volt, mint én.

A neve utcadísz bácsi.


Az oviból jöttem hazafelé, és ő ott volt a nagy kukadoboz mellett.

A földön feküdt szótlanul, kicsi párnával.

De én szóra bírtam, nagy lármával.



Megkérdeztem, kemény-e a föld?

Utcadísz bácsi azt mondta, hogy puha, ha ágy is van rajta.

Megkérdeztem, tud-e rajzolni krétával?


Ő csak rázta a fejét, nem tud.

Én bólogattam, hogy tudok.

Nemcsak krétával.

Utcadísz bácsi megkérdezte, hogy micsodát?


Fogtam a vödör krétát, és megmutattam.

Húztam vonalat a nap felé.

Nem tudtam, mennyit.

A bácsi mondta, hogy négyet.

Azok voltak az ágylábak.


Fogtam a vödör krétát, húztam vonalat az ovi felé.

Nem tudtam, mennyit.

A bácsi mondta, hogy egyet.

Az volt az ágy lapja.


Megkértem utcadísz bácsit, hogy feküdjön rá.

Csak úgy tudtam hozzászabni az ágyat.

Ő nevetett, és ráfeküdt.

Sajnos az ágy rövid volt.

A barátom lábai lelógtak, ezért tovább szabtam.


Utcadísz bácsi mondta, hogy takarónak is örülne.

Megrajzoltam, többet is.

Minden napra egyet.

Mintákat is rajzoltam rájuk.


A hétfői takaró napmintás volt, amin a nap sosem ment le.

Még télen sem, mert akkor utcadísz bácsi nem fázik.

Ő a meleget szereti.


A keddi takarón kádba folyt a víz.

Habfürdőt is tettem bele. 

Utcadísz bácsi szereti a habot.


A szerdai takarón ruhák lógtak a szárítón.

És mindegyik utcadísz bácsi méretében.

Fényes cipőt is rajzoltam, hogy utcabálba mehessen.


A csütörtöki takarón zene szólt.

Utcadísz bácsi felkért egy táncra, és táncoltunk.

A szél megtapsolt minket. 


A pénteki takaró sátrat vert a hegy alján.

Utcadísz bácsi libegőbe szállt, és felvitte a magasba.

A magasból integetett, ahogy rajzoltam.


A szombati takaró tengerre nézett.

Utcadísz bácsi hajóskapitány volt.

Fogta a kormányt és tekerte, pont amerre rajzoltam.


A vasárnapi takaró családtól volt hangos.

Voltak rajta kicsik és nagyok.

Mindenki szerette rajta utcadísz bácsit.

A barátom szeme ettől vizes volt.


A végén megkérdezte utcadísz bácsi, hogy ebédet tudok-e rajzolni?

Mondtam, hogy csak tortát.

De emeletest, krémlifttel!

Utcadísz bácsi nevetett és korgott hangosan.


Anyu a szekrényhez lépett, és takarót vett elő.

A hűtőhöz lépett, és felvágta a tortát.


Elmentünk a kukadobozhoz.

A barátom aludt és álmodott a puhán rajzolt ágyban.


Anyu betakarta utcadísz bácsit.

Nem remegett.

Anyu a tortát letette a földre.


Holnap is jövök a barátomhoz.

Annyi mindent rajzolhatok neki.

A vödörben van még kréta.

Lehet, hogy sosem fog kifogyni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése