Filipović Milos – Németh Bálint: Barátságos
Küklopsz
Barátságos Küklopsz nem
azért viselkedett mindenkivel barátságosan, mert így hívták. Épp ellenkezőleg –
a mi küklopszunk különösen barátságos volt, ezért elnevezték Barátságos
Küklopsznak.
Akadtak persze, akik
tartottak tőle. Ezek az emberek nem ismerték őt, és valami megmagyarázhatatlan
oknál fogva úgy gondolták, a küklopszok feltétlenül veszélyesek, otrombák és gonoszok.
Holott ahogy az emberek között előfordulnak gonoszak és jószívűek egyaránt, a
küklopszok sem egyformák. Az a küklopsz például, akinek Odüsszeusszal gyűlt meg
a baja, tényleg nem volt egészen jószívű. Barátságos Küklopsz viszont egészen
és kifogástalanul jószívű volt, így hát sokan szerették.
Szerették az erdő
madarai, mert télen, ínséges időkben eleséget vitt nekik. Szerették a városban
a kisfiúk, mert nyáron együtt gyűjtött velük kavicsokat a tóparton, és mindig
lapult a zsebében egy-egy szelet csokoládé. Szerették az öreg nénik, hiszen
ha félős macskájuk nem mert lejönni a fáról, Barátságos Küklopsz készségesen
segített: felágaskodott (bár nem nagyon kellett ágaskodnia), a cicát óvatosan
lapáttenyerére csalogatta, aztán, mint a tűzoltóautó kosarát, lassan
leeresztette a karját, míg végül biztonságos talajt ért a megilletődött
házikedvenc.
Mondom, aki egyszer
megismerte, megszerette Barátságos Küklopszot, de voltak, akik nem ismerték –
nem ismerte az optikában dolgozó eladólány sem, holott Barátságos Küklopsz egy
szép nyári délutánon épp az optika felé tartott.
Barátságos Küklopsz
ugyanis egyetlenegy rossz tulajdonsággal rendelkezett: kissé hiú volt.
Mondhatnám, piperkőc. Ezen a nyáron is kényes ízléssel állította össze
ruhatárát, aprólékosan ügyelve arra, hogy pólója, rövidnadrágja és cipője is
kifogástalanul divatos legyen. Ezen a délutánon pedig azt eszelte ki, hogy
napszemüveget vásárol – nem azért, mert zavarta a nyári nap, hanem azért, mert
nagyon tetszettek neki a napszemüvegek.
Az optikában az
eladólány éppen a körmét reszelgette, mikor Barátságos Küklopsz benyitott. Az
ajtón persze bajosan fért volna be, ezért lehajolt, és óvatosan bedugta a
fejét.
– Szia, napszemüveget
szeretnék vásárolni – szólalt meg barátságosan.
Az eladólány összerezzent.
Mit összerezzent, összerázkódott! Majd’ összecsuklott hirtelen félelmében.
– Hogy micsodát? Mi
olyat nem tartunk! – válaszolt reszkető hangon.
– Nem tartotok? Hiszen
ott díszelegnek a vitrinben! Olyat szeretnék én is! Napszemüveget! –
próbálkozott újra Barátságos Küklopsz, ha lehet, még barátságosabban, mint az
imént.
– Ó, igen, az más! Hogy
napszemüveg! Napszemüveg, napszemüveg, lássuk, mit tehetünk. Saját célra lesz
vagy ajándékba? – kérdezte a remegő eladólány, hogy időt nyerjen. Keze már a
pult alatti riasztógomb felé kúszott.
– Ajándék lesz, nekem,
tehát saját célra! Felpróbálhatnám mondjuk azt ott? – intett szemével a vitrin
felé Barátságos Küklopsz.
– Ajándék, saját célra?
Értem. Illetve nem értem.
Az eladólány
összezavarodott. Kissé még mindig reszketve a vitrinhez lépett,
csigalassúsággal indult el a kiválasztott darabbal Barátságos Küklopsz felé,
majd tanácstalanul megtorpant. A szemüveget nézte, aztán Barátságos Küklopszot
(pontosabban az ajtón belógó fejét), aztán megint a szemüveget.
– Azt hiszem, akad itt
egy probléma. Sőt, talán inkább kettő – mondta még zavartabban, mint az imént.
De már nem remegett.
– Probléma? Miféle
probléma? – értetlenkedett Barátságos Küklopsz jókedvűen.
– Probléma bizony!
Először is sajnos attól tartok, hogy ez a napszemüveg kicsi lesz rád.
– Még hogy kicsi! Hát
szerinted olyan nagy a fejem? Szerintem teljesen arányos méretű. Hiszen még az
ajtón is befért – csodálkozott Barátságos Küklopsz. Mint mondtam, egy csöppet
hiú volt.
– Dehogy, egyáltalán nem
nagy a fejed! – ijedt meg az eladólány. – Inkább arról van szó, hogy a szemüveg
túl kicsi.
– Hogy is lenne kicsi!
Add csak ide!
Barátságos Küklopsz
óvatosan lapáttenyerére helyezte a szemüveget, és jól megszemlélte. Forgatta
jobbra, forgatta balra, emelgette. Végül nem maradt más, be kellett ismernie:
valóban kicsi.
– Adj egy nagyobbat,
kérlek!
– Szívesen adnék, de
félek, hogy az összes napszemüvegünk kicsi lenne rád, és itt van még a másik
probléma is.
Barátságos Küklopsz
szeme elkerekedett.
– Mi a másik probléma?
– A lencse.
– Mi a probléma a
lencsékkel?
– Éppen az, hogy kettő
van belőlük. Minden napszemüvegen kettő van belőlük.
Barátságos Küklopsz
hosszasan eltöprengett.
– Erre nem gondoltam.
Arra célzol, hogy ti nem is árultok egyszeműek számára készült napszemüvegeket?
– Sajnos nem.
A válasz hallatán egy
pillanat alatt olyan felhős lett Barátságos Küklopsz mindig vidám és barátságos
tekintete, hogy az eladólány hipp-hopp megsajnálta.
– Várj egy percet,
megkérdezem a nagykereskedést, hátha ők foglalkoznak ilyesmivel – mondta
vigasztalón. A telefonhoz lépett, tárcsázott, és fürgén peregni kezdett a
nyelve:
– Különleges napszemüveg
kellene. Egyetlen lencsével. Nagyon nagy méretben. Egy küklopsznak. Igen, egy
küklopsznak. Mi olyan furcsa ezen? Egy egészen szimpatikus és barátságos
küklopsznak. Nincs? Nem is rendelhető? Nem is gyártanak? Sehol? Ez biztos?
Teljesen biztos? Köszönöm.
– Sajnálom, de úgy
tűnik, egyáltalán nem készítenek napszemüvegeket küklopszok számára – fordult
az eladólány Barátságos Küklopsz felé, aki a telefonbeszélgetés közben már
kénytelen-kelletlen beletörődött a helyzetbe.
– Semmi baj, és
köszönöm, hogy segíteni próbáltál – hálálkodott barátságosan, hiszen
megnyugodott, és tekintete újra jókedvűen fénylett, mint a nyári ég. Búcsúzóul
egy szelet csokoládét nyújtott az eladólány felé.
– Ó, sosem kaptam még
csokoládét… – hatódott meg az eladólány –, sosem kaptam még csokoládét
küklopsztól. Köszönöm szépen! Ha erre jársz, kukkants be máskor is, hátha
egyszer érkezik egyszeműeknek való napszemüveg!
Ettől a naptól fogva
Barátságos Küklopsz minden délután benézett az optikába. Napszemüveget ugyan
azóta sem talált, de nem is bánta. Szert tett helyette egy újabb barátra, és
hiába volt kissé hiú, ez többet ért számára, mint egy napszemüveg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése