Vasárnapi matiné - Lipka Borival - 2. rész

Logó: Takács Eszter

Beszélgetés Bódi Katival és Kalas Zsuzsával, a Szósátor - Kazak-magyar gyerekirodalmi műhely két vizuális szervezőjével

Rövid bemutatkozás:

Bódi Kati: Bódi Kati vagyok, képzőművész, illusztrátor. Ismeretterjesztő és irodalmi témákhoz készítek illusztrációkat elsősorban gyerekeknek, de önálló művészeti munkáim is vannak. Az Író Cimborákhoz már a kezdetektől csatlakoztam, rendszeresen rajzolok nekik, és segítek egy-egy témánál szervezni, illusztrátorokat keresni, kapcsolatot tartani.

(Bódi Kati Instagram oldalát megnézheted ide kattintva)

Kalas Zsuzsa: Kalas Zsuzsa vagyok, festőművész és pszichológus végzettséggel rendelkezem, festőként dolgozom. Jelenleg DLA képzés keretében egyéni művészeti kutatásomat készítem, korábban művészetterapeutaként vezettem terápiás gyerekcsoportokat.

(Kalas Zsuzsa alkotói oldalát megnézheted ide kattintva)

Kalas Zsuzsa és Bódi Kati

Lipka Bori: Tudnátok pár szót mondani az Illusztrátor Pajtásokról? Hogyan működik, hogyan kapcsolódik az Író Cimborákhoz?

Bódi Kati: Az Illusztrátor Pajtások egy szakmai kör, profi illusztrátorokból. A Facebook-csoportnak jelenleg körülbelül 100 tagja van. Az csatlakozhat, akit munkái alapján a korábbi tagok megszavaznak. Nincsenek műhelymunkáink olyan értelemben, mint az Író Cimboráknak, de szervezünk időnként egy-egy közös kiállítást valamilyen témában, szakmai kérdéseket beszélünk meg, tanácsot adunk egymásnak, esetenként munkát is átadunk. Az Író Cimborákhoz inkább egyénenként kapcsolódunk, ki sokszor, ki alkalmanként illusztrál nekik, de volt már szorosabb együttműködés, sőt olyan is, amikor az illusztrátorok indítottak egy témát (Például az Otthonmesék, most készülünk ennek folytatására, a második jótékonysági aukciós projektre). Volt „felelgetős” játék is, képek és szövegek váltakozásával.

Lipka Bori: Meséljetek egy kicsit a műhelymunkáról! Mennyiben befolyásolta az alkotást a vírushelyzet?

Bódi Kati: A vírushelyzet nem nagyon befolyásol minket, az írás és a képalkotás is magányos, otthonülős műfaj, remekül tudjuk tartani a kapcsolatot online. Mindazonáltal, amikor ez lehetséges, nagyon jó dolog találkozni élőben egy kiállításon, könyvbemutatón vagy a pár évvel ezelőtti írótáborban. Inspiráló látni egymást alkotás, gyors improvizáció közben.

Kalas Zsuzsa: Az Író Cimborák alkotóműhelyében közös témafelvetés, keresgélés után kialakul egy éves „munkaterv”, ahol a kibontandó témákhoz önkéntes alapon lehet kapcsolódni. Egy-egy témát írói és egyre többször grafikai oldalról is szerkesztő vagy szerkesztőcsapat képvisel. Én mind íróként, mind illusztrátorként részt veszek: szöveggel többnyire én jelentkezem, grafikára azonban általában felkérést kapok egy-egy kiválasztott szöveghez, aminek nagyon örülök, mert rendkívül izgalmas feladat.

Az alkotóművészet – akár írás, akár grafika, akár festészet – magányos tevékenység: állandóan karanténban vagyunk. De nagyon jó ki-kilépni ebből és más alkotókkal beszélgetni, információt cserélni, kiereszteni a gőzt. Most erre kevesebb lehetőség volt sajnos.

Kalas Zsuzsa illusztrációja 
Simon Réka Zsuzsanna: Amikor című verséhez

Lipka Bori: Hogyan viszonyul az illusztrálás a rajzoláshoz, festészethez, a képzőművészet többi részéhez?

Bódi Kati: A minőségi illusztráció és a képzőművészet kapcsolata amolyan rovar-bogár kapcsolat. Az igényes illusztráció a képzőművészet egyik ága, bármennyire is alábecsülik időnként. Ha régebbi korok művészetére gondolunk, akkor is alkalmazott műfaj volt, sokszor irodalmi alapokkal (pl. egyházi témáknál), és meg kellett felelni a megrendelő igényeinek, a korszak elvárásainak, például a portrék esetében. A művész személyisége persze mindig benne volt a képekben, de hogy „csak” korlátlan önkifejezés legyen a művészet, az viszonylag új keletű dolog. És az önálló művészet sem mentes a korszellemtől, az elfogadáshoz követni kell a trendeket, egy-egy tehetséges és bátor zseni persze alakítja is azt, ez minden műfajban így van. 

Kalas Zsuzsa: Az illusztrálás alkalmazott grafikai munka: egy adott szöveg képi továbbgondolása, hogy a szöveg érthetőbb, színesebb legyen az olvasó számára. Mint ilyen, mindenképpen be kell tartania bizonyos szabályokat, amelyek a könyvkiadásban érvényesek, illetve alkalmazkodnia kell a szöveghez. Nagyon változó, hogy egy-egy mű illusztrálásakor mekkora szabad kezet kap az alkotó. A képzőművészet ennél jóval nagyobb szabadságot élvez: az alkotó saját gondolatát bontja ki a műalkotásban. A közérthetőség, amely az illusztrációban szinte kötelező érvényű, nem olyan markáns szabály a művészetben: de a túlzott öntörvényűség ára egy mások számára megközelíthetetlen műalkotás. Mindkét terület sokat tanulhat egymástól: jó esetben az illusztráció a kötelező határok betartása mellett meg tudja őrizni egyediségét és önálló képzőművészeti alkotássá válik. Egy képzőművészeti alkotás számára pedig előny, ha az önálló gondolatot – akár laikusok számára is – érthetően tudja tolmácsolni. 

Bódi Kati: Az illusztrációnak alkalmazkodnia kell a szöveghez, amihez készül – egy ismeretterjesztő könyvhöz nem ugyanolyan illusztrációt készítek, mint egy szépirodalmi műhöz. Nagyon fontos, hogy az illusztráció nem mondhat ellent a szövegnek, viszont a jó illusztráció nemcsak szó szerint „lefordítja kép-nyelvre”, hanem ki is egészíti. A kettő együtt alkot egy kerek egészet.

Bódi Kati illusztrációja
Lázár Ervin: A kalapba zárt lány
című meséjéhez

Lipka Bori: Hogy működik egy gyerekkönyv illusztrálása?

Bódi Kati: Általában úgy, hogy először a szöveg születik meg. A kiadó, ami befogadja, dönti el, melyik illusztrátor stílusa illik hozzá. Javasolhat az író is olyan illusztrátort, akivel egy hullámhosszon van. Különösen, ha új a páros, először ki kell találni azt a képi világot, ami összhangban van a szöveggel, technikát, stílust választani, karaktereket tervezni. Ha ez megvan, egyetértésben a kiadóval és az íróval, jó esetben szabad kezet kap az illusztrátor – adott keretek között persze (képek mérete, mennyisége, elhelyezése stb.). Az Író Cimborák azért izgalmas a résztvevőknek, mert mindenki azt csinálhat, amit akar, lehet kísérletezni, semmilyen külső elvárásnak nem kell megfelelni. 

Kalas Zsuzsa: Az Író Cimborák felkérésein kívül eddig két, általam írt meseregényt illusztráltam. A helyzet itt nagyon speciális volt: a saját szövegem és rajzaim egyfajta oda-vissza ható folyamatként alakították, építették egymást. Ezzel egységes, egyedi munkát tudtam létrehozni, de ez a munkastílus a könyvkiadás piacán ritkán elfogadott. Általában egy szerkesztő felelős a könyvvel kapcsolatos minden feladatért, aztán az eladási számok határozzák meg a könyv sikerességét. A kreatív alkotómunka minősége jellemzően nem korrelál a piaci bevétellel, a kiadó számára pedig kérdés: vállalja-e ezt a kockázatot vagy sem.

Kalas Zsuzsa festménye

Lipka Bori: Mennyire igényesek a magyar gyerekkönyv-illusztrációk? Milyen helyzetben vannak Magyarországon a gyerekkönyv-illusztrátorok?

Bódi Kati: Nagyon széles a spektrum. A vizuálisan képzetlen „közízlés” mindig le van maradva. Akad, aki őket szolgálja ki akár giccses vagy túlhaladott vizualitással, de szerencsére egyre több, akár nemzetközi mércével mérve is színvonalas kiadvány készül, bátrabb kiadók bevállalják a kísérletezést is. Magyarországon egyértelműen elsőbbséget élvez a szövegcentrikus könyv. Még csak elvétve fordulnak elő a külföldön egyre elterjedtebb „silent bookok” (néma könyvek) sok, nagy, szöveg nélküli képpel, amiről szabadon mesélhet a szülő, vagy fantáziálhat a gyerek, és nemcsak a legkisebbek. Jó lenne, ha akár felnőtteknek szóló illusztrált kiadványok is készülnének, de ehhez még alakulnia kell a szemléletnek (nem a képregényekről beszélek, az egy külön műfaj). Szerencsés az a szerző, aki egy személyben tud magas színvonalon írni és rajzolni is. És ha még üzleti érzéke, jó kommunikációs készsége is van, az főnyeremény...

Az illusztrátorok helyzete meglehetősen kiszolgáltatott. Hazai viszonyok között pénzügyileg sincs kellőképpen megbecsülve a munkájuk, pedig a gyerekkönyvek elképzelhetetlenek képek nélkül.

Kalas Zsuzsa: A magyar illusztrációs piac, elsősorban a gyerekkönyv-illusztráció nagyon sokat változott az elmúlt években, pozitív értelemben. Rengeteg gyerekkönyv lát napvilágot, talán ennek is köszönhető, hogy a megjelenő alkotások többfélék, vannak kísérletező produktumok, amit mindig öröm látni. A csak képi világgal kommunikáló könyv még mindig ritkaság, a szöveghez társított tetszetős, színes, kedves grafika az, ami képviseli a többséget. 

Egy nagyon ingoványos új terület a számítógépes grafikák világa, ami színes és szép, de tartalmát tekintve nem mindig magas színvonalú. Az interneten nagyon vegyes a felhozatal ebből a szempontból.

Bódi Kati: A laikusok számára megtévesztő lehet egy-egy csilli-villi alkotás, ami lehet, hogy jól néz ki, de tartalom nem mindig van mögötte. És persze gyakran felmerül az a tévhit, hogy számítógépen bárki tud szépet alkotni, mert az csak két kattintás… De ahhoz, hogy jó legyen egy számítógépes grafika, tudni kell rajzolni. Az illusztráció értékét, tartalmát a művész tudása adja, függetlenül attól, hogy kézzel vagy digitálisan készült.

Kalas Zsuzsa: Ebből a szempontból a számítógépes grafika hasonlít a digitális fotózásra. A gépet bárki el tudja kattintani, de attól, hogy drága a fényképező, még nem lesz automatikusan jó a kép.

Bódi Kati: A látásmódot nem hozza magával az eszköz, az a művész sajátja.

Bódi Kati: Önkép Dürer stílusában
(Az Önkép sorozatból)

Lipka Bori: Hogyan kapcsolódtok a Szósátor alkotóműhelyhez? Hogyan készültek az illusztrációk?

Bódi Kati: Azon túl, hogy rajzoltam szöveghez, önálló szóképet, kalligramot is készítettem. Majorosn Nóra meghívására a szerkesztésben is segítettem, ez adminisztrálási feladatokat, kapcsolattartást, sok levelezést takar. Együtt döntöttünk, melyik szöveggel kit keressünk meg. A rajzolókat olykor figyelmeztetni kell a határidőre. Az olvasói pályázatokra beküldött képekkel pedig sokszor utómunka is van, mivel nem profiktól érkezett, technikailag megfelelő állapotba kell hozni, retusálni, méretezni.

A Szósátor az eddigi legnagyobb projektünk, rengeteg embert megmozgatott. Illusztrátorként nemcsak a Pajtások vettek részt, megkerestünk másokat is, például a Hetirajz nevű Facebook-csoport tehetséges tagjait, vagy az írók jól bevált grafikus ismerőseit.

Az illusztrátorok több módon is bekapcsolódhattak. Vállalhattak kész vershez, prózához illusztrációt, rajzolhattak önálló képet a „szótár” kiválasztott szavaihoz, és készíthettek kalligramot szintén a lista alapján, lehetőleg a két nyelv betűivel.

Kalas Zsuzsa: Nóra kért fel szerkesztői munkára, amit szívesen vállaltam. Az én kérésem volt, hogy csak grafikai oldalról kapcsolódnék: szerettem volna csak egy szegmensre koncentrálni. Ez számomra azt is jelentette, hogy illusztrációt eredetileg nem vállaltam, a munka főleg a magyar grafikusokkal való kapcsolattartás, grafikák feltöltése, adminisztrálása volt. Végül mégis úgy alakult, hogy Nóra felkért a blog bevezető grafikájának elkészítésére. Akármilyen lelkesen fogtam bele, az első verzió mégis lukra futott: szükség volt egy mélyebb beszélgetésre Nórával, hogy megértsem, pontosan mire is gondol, mire van szüksége. A sikeres verzió csak egy alapos átbeszéléssel, közös belemélyedéssel tudott megszületni. Ez az, ami olyan klassz ebben a műhelymunkában, hogy van lehetőség a közös gondolkodásra.

A projekt végére nagyon változatos anyag gyűlt össze, amiben érdekesen keveredtek az amatőr és profi munkák. Mindkettőnek megvan az előnye, utóbbiaknak általában jobb a kivitelezése, az előbbiek viszont új ötleteket, frissességet hoznak a projektbe.

Lipka Bori: Mit gondoltok a kazak illusztrációkról, munkákról?

Bódi Kati: Érdekes megfigyelni a hasonlóságokat és különbségeket, a másféle gondolkodásmódot, a sokféleséget. Különböző színvonalú munkákat láthatunk, van hagyományosabb, amatőrebb, de világszínvonalú, trendi, profi is. Eközben egyértelműen látszanak sajátosságok például a karaktereken, színhasználatban. (Vajon a magyar munkák összbenyomásáról mit mondana egy távoli szemlélő?) Semmit sem tudunk a kazak művészképzésről, az illusztrátoraikkal nagyon tanulságos volna találkozni. Persze nyelvi akadályok is vannak.

Kalas Zsuzsa: Most, a kész anyag publikációja kapcsán mindig látom a megjelenő anyagokat: mókás bogarászni a cirill betűket.

Lipka Bori: Mi fogott meg titeket leginkább ebben a projektben?

Bódi Kati: A sokszínűség. És ámulok, hogy az óriási szervezőmunkából milyen érdekes anyag gyűlt össze. Köszönet elsősorban Majoros Nórának, aki az egészet elindította, átlátja és mozgatja az összes szálat.

Kalas Zsuzsa: Az anyag gazdagsága, hogy a téma olyan sok és sokféle szemléletű alkotót bírt közös munkára. A szerteágazó anyag rendszerbe terelése rendkívüli szerkesztői kihívás, Nóra szárnysegédjeként rengeteg tanulási lehetőséget nyújt.


További olvasnivaló az Író Cimborák ajánlásával: Cimbora ajánló a Kultúrnasi oldalán

Kalas Zsuzsa: Szósátor