(A szöveg „szervetlen” része A hiperhőslány hendikeppel című gyerekregénynek.)
A lény, maradványai alapján, már-már szervesnek látszott a pengén. Rosa
kissé utálkozva törölte bele a tőrt a vegetáció zöldjébe. Mégis inkább a
növényeket sajnálta a szervetlen hulladék miatt, hiába tudta, hogy gondos
munkával készített lényt nyársalt épp fel.
Leült a szerviens maradványai mellé, és elgondolkozva bámulta az erek
szövevényes hálózatát, a kitinpáncélszerű külső fedőréteget. Az inakhoz hasonló
drótokat. A tőrére bámult. A Horrida Petramban kovácsolt penge másképp készült,
mint a megszokott földi, emberek által használt pengék. A hideg tűzben edzett
csillagfém bármilyen ellenféllel szemben hatásos.
Ez a bolygó más volt, mint az eddigiek, mind a légkör, mind a vegetáció
összetétele nagy reménnyel kecsegtette Rosát és két társát. Amikor kiderült,
hogy a Föld, ahol a kontinensvándorlások során a Horrida Petram, azaz a később
az emberek által Rettenetes Résnek nevezett hely létrejött, már nem bírja
sokáig a homo sapiens sapiens fertőzést, és robbanással fenyeget, a chiroptorok
tanácsa úgy döntött, itt az ideje új lakóhelyet keresni. Az embereknél
lényegesen fejlettebb és átfogóbb megértésük révén, nem tartott sokáig a
csillagközi utazásra tervezett járművek átalakítása. Az űrsiklóval gyorsan és
egyszerűen közlekedtek. A csillagfém borítás pedig tökéletes volt a kalandos utazásra.
A csillagfémre valamiért a fekete lyukak vonzása sem hatott. Így landoltak ezen
a bolygón, ami egy nagyméretű fekete lyuk külső vonzáskörének szélén állt.
Rosáékat kedvesen fogadták, megmutattak mindent a bolygón, amit a Plancius-Hondius
tanácsa uralt. Mindaddig rendben volt minden, amíg Rosa rá nem jött, hogy a
népesség jelentős hányada szervetlen lény, amelyeket bányákban állítanak elő a
fekete lyukból kinyert sötét anyagból. Hogy ez miképpen lehetséges, ahhoz a
földi tudományos ismerete egyszerűen kevésnek bizonyult, pedig Rosa a Horrida
Petram sokkal fejlettebb belső világában szerezte a tudományos ismereteit.
A Plancius-Hondius és a Horrida Petram népe első és második pillantásra is
hasonlónak látszott. Mindkét kultúra egy elzárt területen, de a környezet kultúráitól
nem szeparáltan fejlődött. A társadalmi berendezkedésük sem volt szokványos.
Rosa véletlenül ismerte fel a szervetlen anyagból készült népességet, de
nem akart kezdeni semmit az információval, azon kívül, hogy a népe számára
lakhatatlannak nyilvánítja a bolygót. A népesség fele, azaz a valódi népesség
kiszolgálói szervetlenek, azaz nincs szükségük sem oxigénre, sem ételre, sem
alvásra. Rosa az otthoni, külső világban látta, hova vezet a kiszolgáló
népréteg tudatlanságban tartása a sikeres manipuláció érdekében.
Túlnépesedéshez és bolygóromboláshoz. Ezért lehetetlenült el az élet a Horrida
Petrámban is. Ezért volt Rosa és két társa úton. Most pedig nyilvánvalóvá vált
a Plancius-Hondius tanácsának taktikája, házaspáronként két gyerek, hogy a
valódi népesség száma ne növekedjen, és egyensúlyban maradjon az élet a
bolygón. Vagyis további népesség eltartására a bolygó nem alkalmas, a küldetés
tehát még korántsem ért véget. A betegségeket nem ismerték, az átlagéletkor
60-70 földi évnyi volt.
A Horrida Petram népének is volt egy része, amely azonban nagyon is szerves
volt. A rémdenevérekkel szimbiozisban élő nép, amelyből Rosa és két társa is
származott, az agy és képességeinek olyan magasfokú használatát tette lehetővé,
amiről a külső, földi világ tudósai álmodni sem mertek. És amit a
Plancius-Hondius tanácsa sem értett. Rosa rémdenevére, amely a felszerelése
alatt a mellkasára simult, folyamatosan jeleket küldött. Szonárjával érzékelte
a szerviensek szervetlenségét is. A Horrida Petram gyerekeinek kiképzése mindig
kirakóssal indult. A türelmesen, perfekcionistán szöszölő gyerekek általában
kisebb testi erővel és kitartással bírtak, belőlük lettek a tudósok, és
szakirányú képzést kaptak, az alapozás rendszerint valamely külső világbeli
egyetemen történt, amit azonban képességeiknél fogva sokkal rövidebb idő alatt
elvégeztek, és mivel a diplomára nem volt szükségük, ez nem volt feltűnő. A
gyors, de kissé pontatlan kirakózósok lettek a művesek. Az ő alapképzésükön a
hangsúlyt a precizitásuk fejlesztésére helyezték.
És voltak azok, akik gyorsan és pontosan dolgoztak. A polichiroptorok. A
tiszta vérűek. Olyan kevesen voltak mindig (ezért is értette meg azonnal Rosa a
Plancius-Hondius népesedési politikáját), hogy diplomatának és veszélyes
küldetésekre alkalmazták őket.
A Horrida Petram tanácsában azonban mindenki egyenlő jogokat kapott. Minden
kirakózós rétegből egy férfi és egy nő, fiatal, középkorú és öreg volt a
képviselő. A tanácsnak nem volt vezetője. Ellenben a rémdenevérek is tagjai
voltak ugyanilyen szerveződés alapján.
Rosa polichiroptor volt, noha a tisztavérűségét kételyek övezték. Ezért is
jöhetett erre a küldetésre egy tudóssal és egy művessel. Pyxis, Rosa
rémdenevére pedig hallgatott, de elvezette a lányt a külső világban elrejtett
csillagfém tőrhöz. Ami most újra tisztán csillogott. Rosa lenézett a szerviens
maradványaira. Menniük kell, a bolygó kegyetlen tanácsa biztosan a küldöttek
kivégzésével honorálja a tettét, nekik pedig fontosabb dolguk volt, mint egy
kétes bolygón elvérezni. Rosa a látóhatár peremén, a fekete napként tündöklő
lyukra bámult. Arcán lecsordultak a könnyek, ebben a kifordított világban
sötétlő árnyékú égitest félelemmel töltötte el. Pyxis cirpantott egyet, és Rosa
könnyeire zárt szemhéja mögött felrobbant az igazi, földi nap fénye. Döntött.
Amikor Rosa végre odaért az űrsiklóhoz, két társa a beszállása után gyorsan
felemelte a járművet a felszínről, és hamarosan maguk mögött hagyták a 227-edik
meglátogatott bolygót. Nagy cuppanással hagyva el a vonzását. Pont olyannal,
ahogy Rosa tőre, a Gyorsgyilok, kicuppant a szervetlen szerviens testéből.
– Hazamegyünk – mondta a lány. – Nem keresünk másik bolygót. Megmentjük a
sajátunkat. Ahogy eddig is mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése