2020. augusztus 28., péntek

Tóth Ágnes négykezesei


Grafika: Natascha Bauer

Önarckép /nagyobbaknak

Homlokomon térdel a gond.
Ecsetem vad, bohém, bolond
színek masszájába téved.
„Most azért is megfestelek téged!”
Boszorkányosan lép vásznamra az arc.
Szemében a gúnyos, kegyetlen harc  
izzó mécsvilágként lobban,
s rám szól a képről:
„Ismerlek jól, de honnan?”


Kusza vagyok - /kisebbeknek

Jaj a törtek, meg a halmaz,
Szent Habakuk, most oltalmazz!
Százöt meg hat mennyi vajon?
Rám tör a nagy riadalom.
S hogy fejemben mennyi az ész,
megfesti egy festőművész.
Kobakomat most bontja szét,
agyam horror, hull szerteszét.
Hol az orrom, szemem, a szám?
Nem ismer fel majd az anyám.
Sajnálom, de mit tehetek?
A számoktól berezelek.
Itt épp olyan kusza vagyok,
mint a matek feladatok.


1 megjegyzés:

  1. Remek mindkét versed, Ágicám!
    Az Önarckép is, amelyiket a nagyobbaknak írtál,meg a Kusza vagyok a kisebbeknek. Gratulálok. Nekem nagyon tetszik!

    VálaszTörlés