2020. augusztus 17., hétfő

Nagy Izabella: Reggel


Grafika: 
Gregovszki Gábor

Hogyha kék szemekkel nézlek ma téged,
a napból türkiz fény csorog,
a tükörből is rád esnek a fények,
az idő ráérősen vánszorog.

Hogyha kék szemekkel nézel ma engem,
a hold libbenti éjszín szövetét,
a tükörből tekint át a csenden
a tegnapi lopott idő-töredék.

Hogyha reggel még éjszaka volna,
testünk összebújna reménykedve,
hátaddal a tegnapot messze tolva,
veled a holnap is megérkezne.

Így amikor kékszínű a reggel,
tudom, az Isten is jókedvűen kelt fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése