2020. augusztus 12., szerda

Németh Eszter: Stadtrandritter a város közepén

 Grafika: Németh Károly

Ide kerültél hát te is, lecsúsztál, mondhatni, az elit környékről, ahol a boltban jobb borokat lehet kapni, mint a szaküzletben. Ide kerültél a paneldzsungel peremére. A buszmegállóból bámulod az egyforma tömblakások elkülönböződését. A saját erkélyed nem lóg ki a sorból a reggeli tülkölős, munkábaigyekvős sodródásból és agybajból. Egy erkély a többi közt, tükröz ugyan téged a sárga-fehér csíkos kibelátásgátlójával, amit az ötödiken egy széken egyensúlyozva gyorskábeleztél fel, hogy remegő térdekkel rogyj aztán a billegő székbe, mert amúgy tériszonyod van, lenézni csak néha mersz. A növénydzsungel, aminek a hirtelen burjánzásától már nem tudsz az erkélyen teregetni, innen nem látszik.

Az sem látszik átlagos külsődön, vagy a szemüveged takarásában felparázsló tekinteteden, hogy mint oly sokan ebben vagy egy másik paneldzsungelben, az éjszakába nyúlva dolgozol. A leengedett redőnyök mögül derengő kislámpafény mögé azt képzel a szemlélő, amit akar.

Az erkélyen újra galambok ültek a verebekhez. Vérszomjas mosolyra torzul a szád. Néha az értelem parazsát, ha írsz, néha csak a single sticksedet tartott a kezedben, és vívódrill helyett két ujjad belemélyesztve a cserépnyi, vizes földbe, harci csíkot húzva az arcodra, visszatér beléd a gyerekkor, és osonó orgyilkosként bököd seggbe az átlátszó hullámpalán át a levegő ocsmány patkányait. Kiáltásuk és szárnycsapásaik elnyomják a diadalittas kaccintásod.

A busz késik, tovább merengsz hát az erkélyt bámulva. Mindenki megtalálni vél ezt-azt, ebben a rendszerezettnek látszó, ám összehányt, kaotikus szalmakazalban. Hol ezért, hol azért lendül egy-egy kéz. Ölel vagy üt. A szomszéd atomfizikus letekeri a turbánját, és taxiba ül. Ne legyenek illúzióid, nem konferenciára megy, taxisofőr. A sarki pizzéria véletlenül sem olasz szakácsa boxoló mozdulatokkal gyúrja a tésztát, és a Rockyt dúdolja közben. A szőke, biciklis lánynak utánabámulsz megint. Hittantanár egy környező gimnáziumban. Ha majd megtalálta, ő is felmutatja istent, mint tűt a szénakazalból.

Talán megcsillan a krisztusa haján, mint egyéb fémeken is, a nap. A környéken időnként fegyverrel flangáló alakokra gondolsz. Valamiért mindig vidámak, pont mint te, amikor a lazán válladra vetett zsákkal ballagsz edzést tartani vagy edzésre le a térre. Hol így, hol úgy.

Ide kerültél hát te is. Városszéllovag a paneldzsungel peremén. Koszcsík harci jelekkel az arcodon tartod magasra a bambuszt, hogy seggen szúrd a levegő szárnyas patkányát. Gyerek vagy újra. Ha sokáig rakosgatod jobbra-balra a billenytyűzeten az ujjaid, talán a bölcsek kövét is megtalálod. A tűt a szénakazalban egészen biztosan.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése