Faggató: Mit olvasol? Mit nézel? Mit hallgatsz mostanában?
Miklya Zsolt
Fiatal, elsőkötetes költő, Nagy Kata Inkognitóablak c. kötetét (JAK
+ PRAE.HU, 2016) olvasom mostanában újra és újra, s egyre jobban bevon. Mibe
is? Mintha a létezés dimenzióit tágítaná, azáltal, hogy beenged észlelései és reflexiói
közé. Hol vannak a tágasság határai? „Anya, mondd el nekem a halált” –
szólal meg a gyerek a liftben (Ablakzsiráf). Mindig itt kérdi meg, ahol
rövid az út, fölfelé menet, mégis valahogy ide kívánkozik a kérdés, nem
„védőállatokkal” körbevéve a gyerekszobába. A halálút – ahogy a feltámadásé is
– vertikális.
Következő versében (Melyik isten) a gyerekek így játsszák
el a halált:
„Görögdinnyét dobtak le az
ötödikről, és melléje feküdt a legkisebbik lány.
A védelem vonalát rajzolták maguk
köré,
és rajzoltak még egy ugróiskolát,
a feltámadás térképeként.”
A védelem vonalát maga a játék jelentené? Hogy amíg játszunk, addig az
egyik legelemibb életjelenséget produkáljuk? A világban való jelenlét legelső
megnyilvánulásai közé tartozik? Ezért az utolsót – a halált is – megilleti. El
kell játszani, a védelem őrvonalával együtt.
Népi gyermekjátékok között is megtaláljuk ezt: a bogártemetést, amikor
a gyerekek eljátsszák a halált. Gárdonyi Géza Az erdő élete c. kis
forgatókönyvszerű színművében így ír le egy bogártemetést, amit, úgy sejtem, a
gyerekek játéka ihletett:
„Bogártemetés. A szarvasbogarat kék liliom
levelére teszik és sárga liliomlevéllel letakarják. Pókháló szemfödél. A
gyászmenetben a fekete bogarak a koporsó körül, legelöl az aranyoszöld bogarak.
A pap egy hemiptera. A kántor a prücsök. Siratók a cincérek. Utánok
csigahéj-kocsin az Erdők szelleme, a hétpöttyös katicabogarak huzzák. A bogarak
nagy menete. Ide gyermekeket és bogaraknak átalakított kacsákat, libákat és
kutyákat is kell beosztani. Gyászindulóval el.”
A nyári Cimbi-táborban Turbuly Lilla felolvasott pár verset,
amelyek most jelentek meg az Alföld szeptemberi
számában. A lapszámban teljes egészében a Gyerek- és ifjúsági irodalom téma
kapott helyet, köztük több Cimboratársunk írásával találkozhatunk. Lilla
csodálkozott azon, miért pont ide helyezték a szerkesztők a verseit, holott
ezek a halál felé közeledő idős ember perspektívájából szólalnak meg, aki újra
gyerekké válik, mint ebben a részletben A
macis bácsi c. versből:
Ágyhoz gyökerezett fa
csupasz ágkezekkel.
Naphosszat a plafont bámulja,
közben egy kétarasznyi macit
simogat.
Nem beszél,
nem néz senkire.
Néha kimutat az ablakon,
vagy a plafon felé fordítja
görbe ujját.
Maci a családja.
Maci a barátja.
Soha el nem engedi.
Védőállat, a védelem vonala, második gyerekkor, mondják, vagy
ahogy a Benjamin Button különös élete c.
film láttatja: csecsemőként halni meg a szerelmes anyaölében. Kezdet és vég ily
módon korrelál, összekötő kapocs a gyerek kiszolgáltatott létformája – amit a
játéktevékenység tölt meg léttel (didaktikusan fogalmazva: tanít meg élni és
halni is, ezek szerint).
A táborban problémáztunk rajta, tud-e egy gyerek azonosulni
ezzel, és számomra azóta sem egyértelmű a válasz. Felolvastam akkor az alábbi
Szabó Lőrinc verset, és megkérdeztem, beletennétek-e egy gyerekkötetbe. Erre
egyértelmű igen volt a válasz:
Mese egy pillanatnyi
elszomorodásról
(Idő: éjfél)
Ma könnye hullt a holdnak,
s titokban sírt a szél. –
Ezüstfényén a holdnak
kis tündérek zokognak.
Mélységes éji csöndbe
(ma könnye hullt a holdnak),
mélységes éji csöndbe
a hervadt ősz köszönt be.
Ma sírtak mind a holtak
gyászbíbor ég alatt,
ezüstfényén a holdnak
kijöttek, mint a holtak.
Miért zavarták álmát? –:
a hold remegve szállt át.
– S a kis tündérek könnyét
reggel fagyva találták…
A szerkesztésemben megjelent Szél hozott c. Szabó Lőrinc kötet (Móra, 2016) első ciklusának
nyitó verse lett ez a halálvers. Sőt, további halál-tematikájú verseket is
beválogattam a kötetbe, a Lóci elalszik és
a Lóci és a szakadék címűeket. Hogy
miért? Mert az egyik legnagyobb tabutémánk a halál. Amiről nem beszélünk. Nem
visszük el a gyereket a temetésre, megkíméljük. De meg tudjuk-e kímélni a
félelmeitől, a tárgytalan szorongástól, ami halált idéz? Körbe tudjuk-e
magunkat venni a hallgatás védővonalával? Vagy az csak felerősíti a halál jeleit?
Csak annyit tudok, hogy van, amikor hallgatni, van, amikor
játszani kell. Ugróiskolát akár. Ami eredete szerint szintén a vertikális utat
jelképezte. A feltámadás térképjeleként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése