Faggató: Mit olvasol? Mit nézel? Mit hallgatsz mostanában?
Németh Eszter:
 |
| Csillagszemű |
Mit
nézek, jaj, hát az embereket, s látom is őket a nyűgjeikkel, meg
a mindenféléjükkel. Legszívesebben a gyerekeket nézem a
munkahelyemen – egy művészeti oviban dolgozom –
alkotótevékenységbe merülten. Most éppen a pohár borom, meg a
word fehér alapján szambázó fekete betűket.
De, hogy mit néznék? Leginkább a szemhéjam belülről. Ha rászorítom az öklöm, akkor minden van. Tűzijáték, csillaghullás, olyankor aztán még kívánni is lehet. Akkor azt kívánnám, hogy ülhessek a tengerparton megint békében, északon vagy délen, majdnem egyre megy, de most inkább mégis északon, fülre húzott sapkában. Vajon a vikingek hordtak sapkát a sisak alatt?! Ha végre ott leszek, ígérem, küldök képeslapot!
 |
| Németh Eszter: Barcelona |
Mit
hallgatok? Klaviatúrahangokat az ujjaim alatt, mára már fehér
zajjá vált gyerekzsivajt napközben. Vég nélküli meséket a
gyerekektől, a saját felolvasó hangom, különféle emberek
történeteit, ha véletlenül közösségibb térbe dugom az orrom.
Vagyis a fülem. Autóvezetéskor újabban jazzt.
De,
hogy mit hallgatnék? A csendbe néha belehulló falevelek
landolását, esőneszt. Szorgalmas billentyűzizegést az éjszaka
csöndjében. Gyerekzsivajt fehér zajként. Hétköznapokat.
Estelente.
 |
| Németh Eszter: Göteborg |
Mit
olvasok? Szavakká és mondatokká kombinált betűsorok
végtelenített sorát. Kirakatokat. Filmkockákat. Fotókat. Ha
jókedvem van, akkor véletlenszerűen egymás mellé került könyvek
címeit a könyvesboltban. Mondatokká.
Mit
olvasnék? Önző módon a királylányos könyvem tördelt
korrektúráját. Csak hát meg kellene rendesen írni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése