2019. február 28., csütörtök

Simon Réka Zsuzsanna - Te voltál


(c)Varga Zsófi
Mindig hazavágytam. Még akkor is, amikor azt hitted, néha nem. Ha kamaszkoromban elutaztam, mindig úgy engedtél el, nehogy a hírem hamarabb hazaérjen, mint én. Még be se értem a földszintre, te már a negyedik emeleti folyosón álldogáltál, fentről integettél, és izgatottan kiabáltad:
Hát itt vagy végre!
Étel és sütemény illata kavargott a levegőben, és én kettesével szeltem a lépcsőket, hogy mihamarabb felérjek hozzád. Érzem még a karod szorítását, ahogy cirógattad a hajam, hallom az örömöd. Számodra ünnep volt minden érkezésem. Az asztalokon keményített terítők, a padlóvázákból nem hiányzott a nád, a bogáncs és a szobámból a frissen húzott puha ágynemű. A tenyereden hordoztad az otthon töltött időt.
Búcsúzáskor úgy néztelek, hogy minden apró kis részleted bevésődjön az emlékezetembe, ki tudja, mikor látlak újra, látlak-e még. Szorosra fontam az öleléseket, hogy örökre megmaradjanak nekem. Most is hallom, ahogy drága gyermekemnek szólítsz, most is látom, ahogy határtalan türelemmel pakolod tele a bőröndömet, de a felidézett nevetésed nem oldja a szomorúságom. Még érzem a hajad illatát, emlékszem az arcod minden apró rezdülésére, de már soha nem vársz, és én nem tudok elbúcsúzni tőled.
Nekem te voltál az otthon.

2019. február 26., kedd

Nagy Izabella - Ősszel az erdőn

(c)Schall Eszter

Erdő közepére hajolt be az ősz,
hajlékom ablakából kikukucskáltam,
mint egy sudár fa suttogott rám,
álmokat s vágyat kavart cúgos szelével.

Hófehér lányarca fákat simított,
beszínezve nyári leveleiket
pirosra, sárgára, rózsás rozsdára,
álmokat söpört be házam ajtaján.

Behunytam a szemem, hogy lássam
fehér arcát közeledni felém,
az ősz fiatal lány volt,
álmokat suttogott mosolyogva.

Nem mondhatom el szavait,
de amikor sétálok az erdőn,
rám hullik a piros levél meg a rozsdás,
álmodom tovább, ahogy összegyűjtöm őket.


2019. február 24., vasárnap

Bertóti Johanna - Bódi Kati: Réteges öltözködés


Réteges öltözködés





















csontjaimba, velőmbe költözött a vacogás, nem tágít onnan.
mindig van egy réteg, amit még magamra vennék.
ruhákba csomagolt jégszobor vagyok.
elbújik a nap, ha engem meglát.
nyáron is fázom. egyetlen
fűtőberendezésem,
elárvult szívem,
lassacskán
kihűl

© Bódi Kati, Bertóti Johanna

2019. február 21., csütörtök

Lackfi János - Új ház, régi ház

(c) Szüdi János

Kinézek az ablakon,
Szemben a ház új nagyon,
Szép kis látvány, mondhatom.

Vakolat szép, ablak ép,
Jól fésült antenna-haj,
Lesikálva fönt az ég.

Kinézek az ablakon,
Szemben a ház zakatol,
Szép kis látvány, mondhatom.

Labda tör be ablakot,
Üvöltöznek apukák,
Köteleken ruha lóg.

Kinézek az ablakon,
Szemben a ház csupa rom,
Szép kis látvány, mondhatom.

Lepiszkolja a veréb,
A vakolat csupa seb,
Csörren a csorba cserép.

Kinézek az ablakon,
Szemben daru zakatol,
Szép kis látvány, mondhatom.

A falak beomlanak,
Zuhog a szutykos beton,
Böködnek betonvasak.

Kinézek az ablakon,
Szemben a ház új nagyon,
Szép kis látvány, mondhatom.




2019. február 19., kedd

Miklya Zsolt - Mamóka-otthon


    
(c) Bódi Kati
Mamóka köt.
     Mamóka horgol.
Áthurkolja fényszálait
levelek és ágak között,
pihe-puhák az ágközök,
az udvar lenge kardigán,
palástos, gombolni se kell.
     Mamóka köt.
     Mamóka dúdol.
     Mamóka énekel.

     Papóka nincs.
     Papóka elment.
Átlépdelte égtájait
rónák, mezők és ég között,
kitöredeztek az ágközök,
ahol köpenye fennakadt,
leterítette, ráfeküdt,
     és álmodott.
     Papóka elment.
     Papóka mindenütt.

     Mamóka köt.
     Mamóka horgol.
Ha megérkezem délután,
gombolygatom fényszálait
cseresznye-, almaág között,
és pulikutyánk tincseit
is göbös fonallá fonom,
     Mamóka itt,
     Mamóka ott ül.
     Mamóka otthonom.


2019. február 16., szombat

Csík Mónika - Lakni bárhol

(c) Deák Panka

Lakni réten,
rét gyepében,
hegytetőn vagy
kert ölén,

lakni várban,
lányszobában,
nyári laknak
rejtekén.

Lakni hóban,
bungalóban,
nád tövén és
sás között,

lakni fában,
gombaházban,
fűkabátú
domb mögött.

Lakni versben,
lakni dalban:
ahol rím a
gondolat,

2019. február 14., csütörtök

Kiss Ottó - Jönnek a királyok



(c) Holló Anna

Ti szegény kukázók,
hogy vagytok, hogy vagytok!?

Köszönjük, megvagyunk,
köszönjük, megvagyunk!

Nem fáztok, kukázók?
Rettentő hideg van!

Nem fázunk, nem fázunk,
éppen csak didergünk,
van nekünk kabátunk,
az éjjel pihentünk.

Megfagytok, kukázók,
mínusz lesz, jön a tél!

Nem fagyunk, nem fagyunk,
nem tél jön, ünnepek!

2019. február 12., kedd

Otthonmesék

Éjszakai ház

Ki ne vágyna az otthonra, ki ne szeretne otthon lenni valahol? Akkor is, ha nem telik házra, vagy éppen menekülnie kell. Az otthonérzet olyan elemi szükségletünk, mint a fény, a víz, a levegő, a talaj a lábunk alatt vagy a szerető társunk. Talán épp ebből van összegyúrva: fény adta világosból, víz ringatta életből, levegő adta lélegzetből, föld adta térből és társ adta melegből. Mindenkinek szüksége van rá, mindenkinek joga van hozzá. Hogy otthon érezze magát valahol, valakivel.


Otthonérzetünket szeretnénk megmutatni, felmutatni belőle egy-egy darabot, ahogy azt írók és költők, festők és grafikusok megéljük. Az Író Cimborák és Illusztrátor Pajtások együtt, alkotótársként és alkotóműhelyként, ami már maga is otthonérzetet kelt.


Most induló projektünk Otthonmesék címen, a hajlék-lakhatás-otthon témában közöl olyan szöveg-kép, illetve kép-szöveg párokat, ahol a művek egymást inspirálva, társalkotói helyzetben születtek, és otthonainkról mesélnek a kép, a vers, a történet nyelvén. Február második hetétől április közepéig-végéig, tehát bő két hónapon keresztül közöljük a két műhelyblogon és Facebook oldalainkon a műveket, több mint 40 alkotó részvételével. Majd várhatóan a tavasz folyamán a projekt alkotásaiból egy kiállítás születik, melynek művei online aukció keretei között megvásárolhatóak lesznek.

Az aukció teljes bevételével az Utcáról Lakásba Egyesület Mobilház projektjét támogatjuk. Az egyesület 2018-ban a Szépírók Társaságával közösen szervezte a Könyvhajlék jótékonysági aukciót. Ennek sikerén felbuzdulva kerestek meg minket, és lettek társszervezői Otthonmesék projektünknek.

Az Utcáról Lakásba! Egyesület tagjai abban hisznek, hogy mindenkinek szüksége van egy helyre, amit otthonnak hívhat. Céljuk, hogy minél több rászoruló és hajléktalan embert segítsenek hozzá a biztonságos, fenntartható lakhatáshoz. Az általuk is képviselt Elsőként Lakhatást szemlélet szerint a hajléktalanszállók nem képesek valós kivezető utat nyújtani a hajléktalanságból, ezért helyettük megfizethető bérlakásokat kell kínálni, és intenzív szociális munkával kell segíteni a beköltöző bérlőket. Az Egyesület munkája során több mint 50 ember lakhatását biztosította, emellett heti szinten segíti a hozzájuk fordulókat. Az elmúlt években száznál is több önkéntes csatlakozott otthonteremtő munkájukhoz. Lakhatási programjaik jelenleg Budapesten működnek. Facebook oldal.

Az Illusztrátor Pajtások szakmai csoport 2010-ben jött létre. A leginkább gyerekkönyveket, meséket illusztráló tehetséges fiatal képzőművészekből álló csapat számos tematikus kiállítással örvendeztette már meg a nagyérdeműt szerte az országban. Blogjukon aktuális információk mellett rendszeresen közölnek havonta változó témához köthető rajzokat, képeket, illusztrációkat. Így a blog egy folyamatosan frissülő online kiállítótérként is működik.

Az Író Cimborákkal közös projektjeik sikerén felbuzdulva vágtak bele az Otthonmesék jótékonysági akcióba.

Az ÍróCimborák gyerekirodalmi blog 2012 januárjában indult, jelenleg több mint 50 író-költő és több illusztrátor tartozik alkotókörébe. Az internet lehetőségével egymástól távol élő alkotók is be tudnak kapcsolódni a műhelymunkába, amely rendszeresen egy-egy téma köré szerveződik. A blogon közölt írások mellé többnyire az Illusztrátor Pajtások rajzai vagy gyerekrajzok kerülnek. Gyakran a kép születik meg először, így az Otthonmesék kép-szövegpárjai között is találunk több kép inspirálta szöveget. A blog egy jól böngészhető, bőséges olvasni- és nézegetnivalóval szolgáló antológia.


A projekt szerkesztői, szervezői:
Kovács Vera, Szarka Alexandra (Utcáról Lakásba Egyesület)
Másik Zsófia, Varga Zsófia (Illusztrátor Pajtások)
Miklya Zsolt, Németh Eszter, Várfalvy Emőke (Író Cimborák)

Császár Vera Makina

2019. február 10., vasárnap

Csík Mónika: Mi lakik a szekrény fenekén?




Matea Lukač

Mi lakik a szekrény fenekén?
Mi motoz a szekrény fenekén?
Tán egy tehén?
Kizárt, hogy benn tehénkedne,
heverészne, legelészne
szekrényünkben egy tehén!

Mi lakik a szekrény fenekén?
Mi motoz a szekrény fenekén?
Tán egy bálna?
Kizárt, hogy benn lubickolna,
ficánkolna, pancsikolna
szekrényünkben egy bálna!

Mi lakik a szekrény fenekén?
Mi motoz a szekrény fenekén?
Tán egy sárkány?
Kizárt, hogy benn ücsörögne,
nyűgösködne, füstölögne
szekrényünkben egy sárkány!

Mi hát e zaj? Mi hát e nesz?
Mi hát e nesz? Mi hát e zaj?

Ha jól figyelsz, megtudhatod.
Megtudhatod, ha jól figyelsz…


E verssel és Matea Lukač illusztrációjával búcsúzunk december óta futó témánktól. Csodás utazás volt mind irodalmi, mind képzőművészeti téren!
Köszönjük, hogy velünk tartottatok, s reméljük, mindenkinek sikerült maga mögött hagynia félelmeit, és gazdagabbá sikerült válnia egy-egy imával, mesével...

Cimborás üdvözlettel a két témafelelős: Csík Mónika és Smelka Sándor

2019. február 9., szombat

Széchey Rita: A karácsonyi angyal

Vas Kyra


– Jaj, Hugi… – húzta el a száját Mira, miközben rákönyökölt az ablakpárkányra, hogy kinézzen az udvarra, és ellenőrizze, tényleg esik-e a hó, ahogy a Nagyi rádiójában az előbb mondták.
De nem látott ki rendesen, mert az egész ablaktáblát jégvirág fedte, a jégvirágok közé pedig egy angyalformát kapargatott bele valaki. Nyilvánvaló volt, hogy az angyalt Hugi rajzolta oda, és Mirának annyira azért nem volt rossz a kedve, hogy jó lelkiismerettel elrontotta volna a kislány nagy gonddal készített műalkotását.

2019. február 7., csütörtök

Tóth Ágnes: Szeplős hóember



Maric Iva


Udvarunkon hóember áll,
tejfehér a bőre,
úgy látom, hogy ijedten néz
fel a háztetőre.
Füst bodorgatja a haját,
öreg kémény felett,
kormos szemmel mustrálgatja
a hópelyhes telet.
Tüsszög, prüsszög, irigykedik
a nagy fehérségre,
s pernyét köpköd pimaszul a
hóember fejére.
Mérgelődik a hóember,
szeplős lett a képe,
ha tehetné, a vén kéményt
ledöntené végre.

2019. február 6., szerda

Tasi Katalin: Az átváltozás végleges

Szimonidesz Hajni


Álmomban teafű vagyok, anya a forró teavíz, átölel. Feloldódok benne, s együtt leszünk az illat, a gőz, csak ő meg én.
Reggel anya a kezét a csészén melengetve teát kortyol, és a hasára néz.
Álmában látta meg Mária az angyalt.

Testvére növekszik méhedben valahány férfinak és nőnek itt a Földön.
Testvéred születik, mondja anya boldogan.
Gyarapodunk, mondogatja apa is, és én mégis egyre magányosabbnak érzem magam.

2019. február 3., vasárnap

Majoros Nóra: Kussebumm

Nagy Zalán Bence



Bolha mászik a takaró dombján, a macska hátán jött be délután. Vonzza a puha bőr, meleg vér, a térdhajlat, lüktető ér. Hamm, harap. Felriad az alvó.
− Kussebumm – dörmögi az alvómaci, és a bolha elcsitul, a félelem elillan.
Felsóhajt a padló fája, esőre emlékszik, harkálycsőr kopogására, levélfonákon a tetű csiklandós lábára. Reccsen a deszka, fordul az alvó.
− Kussebumm – csipogja a bársonymadár, és elsorvad a fa álma.
Autó halad a ház előtt, a fénypászma utat keres a redőny résein át. Végigszalad a szobán, végigcsörtet a takarón, végig a párnán. Remeg a szemhéj, ébred az alvó.
− Kussebumm – énekli a műanyag bálna, és a fény emléke tovatűnik.
Dörög az ég, gyűlik a felhő, csapját nyitja egy óriáskéz. Víz csorran a tetőn, zúdul a járdán, cintányérként csattan a villám. Felül az alvó, gyújtja a lámpát.
− Kussebumm – súgja a póniminta a párnán, és az eső csendesen áztatja tovább a kertet.
Robban egy csillag, meteorraj hullik, ütközik némán két messzi galaxis. Kráter ébred a távoli bolygón, elhullik egy törékeny civilizáció. Pislog az éber.
− Kussebumm – mondja az ősi igét a plüssdinoszaurusz. Megnyugszik a világegyetem, szétterül a mindenségen az álom.

2019. február 1., péntek

Nagy Izabella: Mint amikor hó hull

Berényi Dorina


Olyan üresen tátong az utca
mint amikor télen ránk fagy a hó
és sietünk eltűnni otthonunk konvektoros melegébe

Olyan üresen kong a harang
mint amikor hó hull tetejére
és hangja a következő faluig meg sem áll

Olyan üresen bolyong a gondolat
mint amikor éjszaka a bokrok legbelső zugába ül a rigó
és onnan néz kifelé hogy jön-e már a tavasz

Olyan üresen vacsorál a szív
mint amikor nincsen más otthon csak száraz kenyér

és jóllakik miközben a meleg szobából figyeli a hóhullást