(c)Schall Eszter |
Erdő
közepére hajolt be az ősz,
hajlékom
ablakából kikukucskáltam,
mint
egy sudár fa suttogott rám,
álmokat
s vágyat kavart cúgos szelével.
Hófehér
lányarca fákat simított,
beszínezve
nyári leveleiket
pirosra,
sárgára, rózsás rozsdára,
álmokat
söpört be házam ajtaján.
Behunytam
a szemem, hogy lássam
fehér
arcát közeledni felém,
az
ősz fiatal lány volt,
álmokat
suttogott mosolyogva.
Nem
mondhatom el szavait,
de
amikor sétálok az erdőn,
rám
hullik a piros levél meg a rozsdás,
álmodom
tovább, ahogy összegyűjtöm őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése