2019. február 28., csütörtök

Simon Réka Zsuzsanna - Te voltál


(c)Varga Zsófi
Mindig hazavágytam. Ha kamaszkoromban elutaztam, úgy engedtél el, nehogy a hírem hamarabb hazaérjen, mint én. Még be se értem a földszintre, te már a negyedik emeleti folyosón álldogáltál, fentről integettél, és izgatottan kiabáltad:
Hát itt vagy végre!
Étel és sütemény illata kavargott a levegőben, és én kettesével szeltem a lépcsőket, hogy mihamarabb felérjek hozzád. Érzem még a karod szorítását, ahogy cirógattad a hajam, hallom az örömöd. Számodra ünnep volt minden érkezésem. Az asztalokon keményített terítők, a padlóvázákból nem hiányzott a nád, a bogáncs és a szobámból a frissen húzott puha ágynemű. A tenyereden hordoztad az otthon töltött időt.
Búcsúzáskor úgy néztelek, hogy minden apró kis részleted bevésődjön az emlékezetembe, ki tudja, mikor látlak újra, látlak-e még. Szorosra fontam az öleléseket, hogy örökre megmaradjanak nekem. Most is hallom, ahogy drága gyermekemnek szólítsz, most is látom, ahogy határtalan türelemmel pakolod tele a bőröndöm, de a felidézett nevetésed nem oldja a szomorúságom. Még érzem a hajad illatát, emlékszem az arcod minden apró rezdülésére, de már soha nem vársz, és én nem tudok elbúcsúzni tőled.
Nekem te voltál az otthon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése