Szimonidesz Hajni |
Álmomban teafű
vagyok, anya a forró teavíz, átölel. Feloldódok benne, s együtt leszünk az
illat, a gőz, csak ő meg én.
Reggel anya a kezét a csészén melengetve teát kortyol, és
a hasára néz.
Álmában látta meg Mária az angyalt.
Testvére növekszik méhedben valahány férfinak és nőnek itt
a Földön.
Testvéred születik,
mondja anya boldogan.
Gyarapodunk, mondogatja apa is, és én mégis egyre
magányosabbnak érzem magam.
Vándorolnak a hetek: leckék, különórák, vasárnapok. Minden
egyforma, de már soha semmi nem lesz ugyanolyan.
Vándorol majd nemzedékeken át, s évezredek fiainak tanítója
lesz mindörökkön.
Állandóan, szüntelenül itt lesz veletek, hogy soha többé
ne legyetek egyedül.
Állandóan,
szüntelenül itt lesz velünk, és soha többé nem lehetek már egyedül.
Lelkem, kicsikém,
mondja apa, gyere, induljunk a kórházba, nemsokára megszületik. Nem akarok
menni. Félek. Féltem anyát is. Sírok, de apa ne lássa. Esik. Apa átölel.
Lelke sóhajként szállt az Égbe, s megrázkódott a Föld. Zivatar
kerekedett, s csak hullt, hullt az eső, mint megannyi könnycsepp.
Testét az Arimateai József csavarta fehér gyolcsba óvón.
Meghalt.
Teste kicsinyke, látom
az üvegen túlról. Egy nővér megmosdatja. Sír. Apa pólyába teszi dédelgetve.
Lecsendesedik.
Megszületett.
Olyan törékeny, mégis olyan erős. Az előbb
megszorította az ujjam. Milyen szép! Szeret engem. Anya karján alszik, én pedig
arra gondolok, hogy ettől a kis csepptől féltem annyira.
Olyan elgyötört volt a teste, sebek mindenütt. Mégis olyan
békés, mintha csak egy gyermek aludna. Álmát anyja és Magdolna vigyázták.
Zárva volt az ajtó, ő mégis bent köszönt az egybegyűlteknek:
Békesség nektek!
Zárva volt a
cukrászda hazafelé menet, pedig apa fagylaltot ígért. De nem bántam. Békesség
volt a szívemben.
Áldás nektek ez a
kisfiú, mondogatja nagymama. Aztán rám néz, magához húz, és hozzáteszi: meg ez
a nagylány is. Jólesik, de nem kéne így féltenie. Már örülök, hogy testvérem
született.
Áldását adta nekik, majd eltávozott tőlük, és felvitetett
a Mennybe. Búcsúzóul még ezt mondta:
Szeressétek egymást úgy, ahogyan én szerettelek
benneteket!
(A szöveg 2010-ben íródott)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése