2018. május 14., hétfő

Kha’Zix és Tasi Katalin: Igazságmese


Ami a szívemen…
            Miért nincs a Földön igazság?
            Mikor hétvégenként számítógépezni szoktam, és az időmből kb. öt perc van hátra, a tesóm mindig ott terem mellettem, és azzal piszkál és idegesít, hogy percenként mondja, hogy mikor lesz vége a Leni idejének. Ameddig én játszok, addig ő tabletezik. Anya szerint a tablet is egy mini számítógép, de mindig megengedi, hogy Fruzsi használhassa, míg én gépezek. Amikor viszont Fruzsi gépezik, akkor nekem nem engedi, hogy tabletezzek. Mindig azt mondja, hogy tanuljak, amikor már mindent megtanultam.
            Nem értem anyát, hogy Fruzsinak megengedi, nekem meg nem. Remélem lesz a Földön igazság.
Kha’Zix 5.a

Varga Levente (5.a) illusztrációja


Tasi Katalin
Igazságmese

Egyszer volt, hol nem volt – de ez igaz volt! –, volt egyszer egy nagyon bölcs ember, olyan bölcs, hogy már az ókori görögök is ismerték. Nem csoda, mert ő is egy ókori görög volt, úgy hívták, hogy Arisztotelész. Volt neki egy fia is, akit Nikomakhosznak hívtak. Bizony, ez a bölcs Arisztotelész jól tudta, hogy verba volant, scripta manent – a szó elrepül, az írás megmarad. Ez már latin, és bizony a rómaiak mondták, nem a görögök, hiszen náluk Ares = Mars, Zeusz = Jupiter, Pallasz Athéné, a baglyos pedig Minerva, Dikéről meg, aki Rómában Justitia, már ne is beszéljünk! Szóval, Arisztotelész jól tudta, hogy írni jó és írni kell, és írt bőven és rendesen, pölö az állatok járásáról, a meteorológiáról, és egy tíz kötetes, Nikomakhosznak szóló etikai tanulmányt is összehozott. (Mindemellett Nagy Sándor nevelője is volt, amit elég jól tolt a drága Arisztotelész, ha abból indulunk ki, milyen zsenialitással – és nem kevés könyörtelenséggel – tarolta le a tanítvány az akkori félvilágot). Na, de mi csak maradjunk az etikánál, a Nikomakhosznak szólónál, mert sok bölcsesség lakozik abban (is), ilyenek például, hogy „Az igazságos dolog tehát az arány bizonyos esete”[1].
Timeo danaos et dona ferentes – mondja csak megint a művelt latin – vigyázat, csalok, mert ezt igazából nem a, hanem egy bizonyos művelt latin, név szerint Vergilius[2] adta mesterművében egy bizonyos Laokoón szájába –, s ékes magyarsággal így hangzik: félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Laokoónra amúgy nem igazán hallgattak a trójaiak, be is tolták a falovat a várfalon belülre, a többit tudjuk: éjszaka, kilopózás, sikoly, vér és halál, szántás után só meg hamu Trójára, Aeneas meg elindul, és lazán megalapít egy birodalmat.
Nos, a bölcs görög sem tett másként, csak máshogy: betolta az egyenlőség eszméjének falovát a világ Trójájába. Egyszóval útjára bocsátotta, ha tetszik, megalapozta, mi több, megtermékenyítette a nagy szabad szellemet, elültetve belé az egyenlőségről folytatható disputa magjait. Ej, ezek a görögök!

Pilla pilla pillanat, mit is mondott Arisztotelész? Hát, talán valami olyasmit, hogy ha az egyenlőtlenekre alkalmazzuk ugyanazt az egyenlőséget, az vezet a legnagyobb egyenlőtlenséghez. Hogy is van ez? Példálózzunk! Mondjuk, ha egy háromévesnek és egy tízévesnek a délutáni nasiért ugyanúgy le kell vinnie a szemetet a harmadikról, az ugye, eléggé egyenlő, de borzasztóan igazságtalan. Vagy a tesi ötösért át kell úsznia a medencét annak is, aki úgy tud úszni, mint egy sellő, meg annak is, aki a medence közelébe sem mer menni. Méginkább – que horror! –, hogy ugyanannyit gépezhet a kistestvér, mint a nagytestvér. Vajon mi minősül hasonlóságnak? Mi a különbség? Számít-e egyáltalán a különbség az egyenlőség szempontjából? Hmm….

Na de, szóval, bent van ez az egyenlőség faló-gondolat az éterben. És egyszer csak lecsap rá nevezett Herbert Hart, aki az igazságosságról és egyenlőségről filozofálva azt mondja, ahhoz, hogy valami igazságos legyen, egyrészt a hasonló eseteket hasonlóan kell kezelni (lásd: anyu a legfőbb hatalom, ő mondja meg, hogy kistesó és nagytesó is ugyanannyit gépezhet). Másrészt egy változó elem is kell hozzá, ami megmutatja, hogy „az összemért dolgok az adott cél szempontjából hasonlóak-e vagy különbözőek”[3] (kérdés: a kistesó miért tabletezhet is, amíg a nagy nem?).

Ajaj! A nagytesó tablet-ideje veszélyben van! Mi lehet ez a változó elem? Csak az, hogy a kistesó kicsi? Vagy az, hogy a nagyobbnak már többet kéne mondjuk olvasnia? Netalántán az anyuka – mint legfőbb hatalom – úgy vélekedik, hogy a nagytesónak a túlzott kütyü-idő már rosszat tesz? Gondolkodók! Találjatok ki valami okosat! Hiszen az Alaptörvényben[4] is benne van a hátrányos megkülönböztetés tilalma! Nincs a Földön igazság?

Talán nincs. A legkedvesebb sztori, amit ezzel kapcsolatban magyarázatként hallottam egy mesemondótól, az így hangzott: Egyszer régen, nagyon régen, az istenek összevesztek azon, hogy mi az igazság. Nem a görögök, nem a rómaiak, pedig bizony azok is tudtak rendesen veszekedni egymással mindenfélén (nota bene: a Trójai háború is pontosan így kezdődött – te jó ég, minden út Trójába vezet? Nem, nem, az Róma…), hanem a skandinávok. Tülkös sisak, lazac, vikingek. Szóval, veszekedtek, hogy mi az igazság, és annyira felhúzták Odint, hogy az kiadta az ukázt: hozzák elé az igazságot, ami formalice egy nagy üvegdarab volt, és majd ő jól megmondja, mi az, csak legyen már végre egy kicsit csend. Csak hát, ahogy az lenni szokott az azonnali és főként a nyűgösen meghozott döntéseknél, ritkán vezetnek jó eredményre. Itt sem volt máshogy, Odin ugyanis a feladattal Lokit bízta meg, minden csíny kitalálóját és bors megtörőjét, aki – hogy szándékosan-e vagy sem – az objektum szállítása közben megbotlott, és az igazság, bizony, millió kis darabra tört. Ezért van az, hogy bár van a Földön igazság, senki nem lehet a teljes igazság tudója és ismerőse, mert mindenki csak egy – szó szerinti – töredékét látja.

Talán nekünk is egyszerűbb lesz, ha maradunk az egyenlőségnél, és hívunk egy kis segítséget, mondjuk a jogot. Eresszük is össze őket, és legyen belőlük jogegyenlőség.

És bizony itt fejezzük is be, egy határozott huszárvágással. Vagyis, én fejezzem be. (Szerintem ugyanis már elég a muníció). Már csak egy üzenet, egy kéretlen jó tanács a Nagytesónak: tanulj, olvass, gondolkodj és érvelj. Egyenlőek vagytok-e? Egyenlő-e a mérce? Indokolja-e valami, hogy eltérő legyen: Mérlegeld, hogy jogos-e. Esetleg igazságtalan? Lásd be, ha igen, vagy állj ki magadért, ha nem.
Esetleg töltsd le a Nikomakhoszi etikát (vagy, ha egy kicsit lazábbat szeretnél, mondjuk a Sophie világát[5]) a tabletre, és mondd az anyukádnak, hogy azért kell, mert azt olvasod. Ezer százalék, hogy nem lesz ellene kifogása.


[1] Arisztotelész: Nikomakhoszi etika [ford. Szabó Miklós] (Budapest: Európa 1987) 129 (1131a).
[2] Publius Vergilius Maro, Aeneis
[3] H. L. A. Hart: A jog fogalma [ford. Takács Péter] (Budapest: Osiris 1995) 186.
[4] Magyarország Alaptörvénye, XV. cikk
[5] Jostein Gaarder: Sofie világa. Regény a filozófia történetéről. (Noran, Bp, 2012)  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése