"Micsoda cím ez már? – fogja kérdezni minden ember.
Minő blaszfémia! – kiált fel a szentimentalizmus. Hisz a szerelemnek(gyerekirodalomnak) még a boldogsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófok minden tudománya.
Minő pleonazmus! – mondja rá a szatirikus. Hát vannak a szerelemnek(gyerekirodalomnak) okosai is?
Minő antitézis – jegyzi meg felőle a koreszmék embere. Hisz a szerelem(gyerekirodalom) nem szerelem(gyerekirodalom) többé, mihelyt bolondság; s a bolondság sem bolondság, mihelyt szerelem(gyerekirodalom).
Ebből valami furcsa lesz! – szól hozzá a kíváncsiság; szerelmesek(gyerekírók) és bolondok! Rendkívüli történetek rakhelye lesz itt. Én aztán, hogy amazokkal mind megbirkózzam, emezeket kielégítsem: elévethetném mindazt, amit emlékezetem összehalmozva tart az emberi szív(szó) szerepléséről a világtörténelemben.(..) Akadnának e történetnek olvasói, s azok bizonyítanának amellett, hogy a szerelem(gyerekirodalom) sok bolondot eszközöl." (Jókai: A szerelem bolondjai, Előszó)
 | ||
| (c)Kőszeghy Csilla |
200 éve született Jókai Mór. Sorolhatnánk a különféle jelzőit, fontos címeket, kitüntetéseket, amiket a magáénak mondhatott. Vizsgálhatnánk a barátságai, politikai nézetei, vagy akár az ifjúság bolondság látószögéből...
Mindezek helyett az teszük, amit bolondos gyerekírók oly gyakran tesznek: játszunk. Jókaira szakállat, bajuszt rajzolni egy tankönyvben nehéz, hiszen már van neki. Így hát magunkra rajzolunk bajuszt és szakállat, felöltjük a romantika szemüvegét és a Svábhegyről vagy a névtelen várból szemléljük a világot.
Hogy milyen világ ez?
Tartsatok velünk és megtudjátok!
A szerkesztők:
Anita, Panka és Eszter