 |
| (c)Tuza Edit |
Pali békésen sütkérezett az
augusztusi napfényben. Paradicsomlevet szürcsölt és élvezte a
semmittevést. Hetek óta szinte minden napja így telt. Gyümölcslé
iszogatással és pihenéssel a vadregényes kertben. A paradicsomlé volt a
kedvence. Igen. A paradicsomról sokan nem tudják, hogy valójában
gyümölcs. Pali is Pollitól hallott róla előszörs remélte,hogy a
zöldségeskertben az érett paradicsomok között újra találkozhat a
lánnyal.
Pali türelmesen várt. Biztos volt benne, hogy Polli
eljön. Bár nem volt túl nagy gyakorlata a lányokkal, érezte, hogy köztük
megvan az a bizonyos rezgés. Hogy Pollival a kert bármelyik
gyümölcsfáján órákat tudna tölteni és egyáltalán nem unatkozna.
Épp
maga elé képzelte a kuckót, ahol Pollival egész télen szaftos
cseresznyéről meg a korai eper zamatáról ábrándozhatnának, amikor
meghallotta, hogy valakik közelitenek.
- Márpedig én nem fogom a nyári szünet utolsó heteit azzal tölteni, hogy valami Bradly fiúk ezeréves kínjairól olvassak!
- Baradlay. És nem ezeréves. A negyvennyolcas szabadságharc alatt játszódika regény. Tudod, Petőfi, Kossuth meg az ilyenek.
- És biztos ez is pont olyan unalmas lesz, mint az a törökös a várral meg a Kidobó kapitánnyal.
- Dobó Istvánra gondolsz, Rich?
- Ja.
Csak tudnám, hogy mi értelme ezeknek. Egy Fortnite játszmában kábé egy
ezredmásodperc alatt kicsinálnák a Dobót a béna ágyúival. Most komolyan
Ed! Mennyi idő egy olyat megtölteni, fél nap?
- Ne már! Amikor Szigetváron voltunk a múzeumban az a beöltözött fickó mutatta milyen volt egy régi puska. Az neked is tetszett.
- Persze,
mert legalább nem a hatszáz éves törött köcsögökhöz írt szövegeket
kellett olvasgatni órákig. Tuti te sem lennél oda annyira a
történelemért, ha a Gnóm hadvezér nem beszéli tele a fejed, hogy simán
felvesznek a jogi egyetemre, ha ráfekszel a törire meg a magyarra.
- Hé,
csak mi hívhatjuk így a Magdi nénit, jó?! Ne rinyálj, ülj neki! Benne
vannak még a régi firkáim a szavakhoz, amiket nem értettem. Jókainál van
bőven. Pedig amikor a Pál utcaiakat olvastam azt hittem, annál nem lesz
keményebb kötelező. Tévedtem. Az a beetetés. Ez pedig…
- …a mélypont,bro. Én ezt képtelen vagyok elolvasni!
- A
Pál utcaiaknál még én is így voltam, pedig az fele ilyen hosszú sincs.
Akkor mondta a Magdi néni, hogy olvassam úgy, mintha egy barátomnak
olvasnám fel.
Pali már majdnem felszállt. Aztán eszébe jutott
Polli: mi van, ha pont most érkezik uzsonnázni, ez a két embergyerek meg
bántani fogja.
Pali nem volt túl jó véleménnyel az emberekről.
Főleg a közepes méretűekről, mint Edmund és Richárd, akik jó pár
léggyel, szúnyoggal és egyéb rovarral bántak el Pali szeme láttára.
Végül döntött. Marad és megvárja, míg az emberektovább állnak. Úgysem
szoktak sokáig egyhelyben maradni. Vagy egy fekete fehér gömböt
kergetnek vagy egymást locsolják hosszú spriccelő botokkal. Tizenegyes
párbaj, vízicsata. Folyamatosan harcolnak, aikor ülhetnének ők is
békésen és ihatnák a paradicsomlevet. Ahogy erre gondolt, meglepődve
látta, hogy a nagyobb fiú sarkon fordul és néhány lépés után eltűnik az
aranyvessző bokor mögött, a kisebb viszont kezében a könyvével félig
bebábozódik.
- Legalább ez a függő ágy kényelmes – sóhajtott a fiú– kár, hogy nincs itt senki, akit ez a Kőszívű izé tényleg érdekelne.
- Richárd, vagy, ahogy a bátyja Edmund és a focicsapata tagjai hívták: Rich fennhangon olvasni kezdett.
„A
nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak... A pezsgőspohár
nektárhabja végigcsorgott kövér ujjain. A megkezdett frázis kifogott a
tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta. A
nemes buzgalom egészen arcába kergette a vért. A díszes vendégkoszorú
minden tagja készen tartá kezét…”
Rich közel egy órát olvasott, csak két ivószünetet tartott, mikor már nagyon kiszáradt a torka.
- Holnap innen folytatjuk – csukta be a könyvet, mikor vacsorához hívták.
- Én itt leszek – suttogta Pali. Teljesen rabul ejtette a történet.
Ettől
fogva minden nap ott ült Rich mellett egy érett paradicsom tetején és
ámulva hallgatta a három Baradlay testvér kalandjait. Azt is megértette,
miért harcolnak folyton az emberek, s megtanult olyan szavakat is, mint
a háború, szabadság, becsület. Néha Polli is vele tartott és rengeteg
kérdése lett a lovakkal és a nemesi kisasszonyok kalapjaival
kapcsolatban, amikre sajnos nem kapott választ.
Szeptember
elején aztán egyik napról a másikra dermesztő hideg lett. Esett és
viharos szél fújt, úgy tűnt ebben az évben az indián nyár iselmarad. Az
első eső után a függőágyat is elcsomagolták, Richard és Edmund pedig
kora reggeltől késő estig távol volt.
- Be kell oda jutnom! Meg kell tudnom, mi a történet vége – jelentette ki Pali Pollinak egy szerdai napon.
- Agyon fognak csapni – ellenkezett Polli, de barátja hajthatatlan maradt.
Hamar kiderítette, hogy a könyv Rich ágya melletti éjjeliszekrényen van, ami pont az egyik emeleti szoba ablaka alatt áll.
- Reggel és este lehet bejutni. Nem várok tovább, ma megyek.
Aznap
szép csendes este volt. Pali óvatosan lopakodott be az ablakon.Néhány
lépésre volt a kinézett búvóhelytől, amikor kivágódott a szoba ajtaja és
berobogott rajta Rich. Pali ijedtében megdermedt. Biztos volt benne, ha
a fiú észreveszi azonnal agyoncsapja. Ráadásul a könyvvel, ami miatt az
életét is kockára tette. Rich tényleg a könyvéért nyúlt, de mikor szeme
Palira tévedt meglepő dolgot csinált.
- Azt hittem már sosem
látlak Jenőkém! – guggolt le mosolyogva a fiú Palihoz, mintha régi
ismerősök lennének –Ugye nem bánod, ha Jenőnek szólítalak? Lehetnél Pali
is. Pali a Poloska! De ahogy ott ültél a paradicsomon, míg én olvastam
inkább Jenőnek láttalak. Mint a legkisebb Baradlay fiú. Ő is bátor volt.
Akárcsak te. Halált megvető bátorság kell ahhoz, hogy egy poloska
bemerészkedjen egy házba. Nyugi, még nem értem a könyv végére. Mióta
elkezdődött a suli, nem volt időm olvasni. De most, hogy itt vagy, simán
ledarálom ezt a 100 oldalt. Nyugodtan jöhet a barátnőd is, ha akar.
Sőt, be is költözhettek. Már túl hideg van kint a táborozáshoz.
Ellakhattok anya könyvespolcán itt a szomszéd szobában. A Jókai összest
úgysem porolja le, csak karácsonykor. Addig meg van egy év. De most ülj
ide, aztán lássuk, mit csinálnak épp azok a Baradlayak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése