 |
| (c)Zelei Marcell |
Jókai Mór: Enyim, tied, övé – Tavasz
„Huszonnégy ifjú mulat kedvére a ligetben.
Tavasz van. A fákon még nincs levél, csak virág.”
Tavasz.
Te, csodás!
Frisszöld füvön legelész egy szamár
fűízű szájában édes rágcsa
rikító égen bodor felhők
miket szél lebbent táncra, s a szamár
nagy szempillája lustán rezdül.
Napsugár járja át szürke szőrét
kefesörényét rezzenti, ha
rá pihenni légy ül.
Tavasz.
Te, csodás!
Huszonnégy ifjú mulat kedvére
körbeállva harsogja
ki a huszár, ki megüli a lovat!
Mi móka már
vad szamáron lovagolni.
S mit férfiember fejébe vesz
mindenáron végrehajtja
nem kérdi az állatot senki
neki nincs akarata, se emberi szava
talán csak vágya annyi, hagyják
végre békésen legelni.
Az ember az úr
nem kímél maga körött semmit
nem kérdez, nem könyörül
kiszabadult jókedvét
akarja csak megélni.
Megszólhatjuk-e őt ezért?
Hogy megmutassa, ő se semmi
vadszamarat megülni muszáj.
Tavasz.
Te, csodás!
Se háború, se káromlás
tele a has, tele a szív, a száj.
Csak a buta jószág néz ráérősen
itt a mezőn vajon ki a szamár.
(az eredeti szöveg itt olvasható: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Jokai-jokai-mor-osszes-muvei-1/enyim-tied-ove-1F55/tavasz-1F57/ 2025. 01. 22.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése