Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?
A műhelyjellege, a kísérletezési lehetőség: egy témához, hívószóhoz mit tudok írni, milyen műfajban, milyen hangon szólaljak meg. Alapvetően humoros prózákat írok, de néha adódik olyan téma, ami „kikényszerít” ebből a komfortzónából, és adott esetben komolyabb hangvételű verseket is írok. Ilyenkor felfedezek valami újat, valami olyat, amiről azt hittem, hogy tőlem távol áll, pedig nem.
Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?
Én úgy képzelem (remélem), hogy a felnőttek olvassák a gyerekeknek esténként.
Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?
Elsősorban praktikus: könnyen linkelhető, olvasható, ezen felül – bár statisztikáim nincsenek erről – az online-lapokat többen olvassák manapság, mint a nyomtatott sajtót.
Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?
Természetesen. Vannak olyan cimbik, akikre bármikor ráírhatok, amikor például egy szinopszist kell megírnom. Kezdőként nagy-nagy segítség tud lenni egy-egy ilyen levélváltás.
Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?
Ima, félelem, mese
Nemcsak azért ez a kedvencem, mert ezt én szerkesztettem Csík Mónival, hanem mert azokban a téli-karácsonyi napokban nagyon sok szép, biztató mese, vers, ima született. A varázslatos gyerekrajzokról ne is beszéljünk! Komolyan mondom, felért egy terápiával.
Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?
Népmesék világa, űr, űrhajózás, Magyarország városai, tájai stb.
Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?
Nem szeretnék kiemelni senkit se név szerint. Fakezűként mindig is csodáltam azokat az embereket, akik tudnak rajzolni. Én minden alkalommal – szó szerint – el vagyok ragadtatva, ha egy szövegemhez illusztráció készül. Szeretem látni, hogy más ember hogy képzeli el azt a világot, amit alkottam, hogyan gondolja tovább, hogy rezonál benne a szöveg. A kép és szöveg viszonya amúgy is izgalmas kérdés.
Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?
A „Mi a szösz?” projekt végén tartottunk egy felolvasást a Két Egér könyvesboltban, ahol maga Döbrentey Ildikó olvasta fel Az okos tyúk című mesémet, aminek a végén egy „bravó!”-t is elcsíphettem Levente Péter szájából. Meghatározó emlék ez, mert hatalmas löketet ad ahhoz, hogy írjak, és hogy elhiggyem: van keresnivalóm az irodalomban.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?
Irodalmi játszóház, ahol a fáradt meseírók viháncolhatnak kicsit.
Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?
Talán azt, amit Miklya Móni mondott nekem, mikor elhívott a kiskunfélegyházi táborba:
„Nem írtál még mesét? Majd fogsz!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése