Sonja Danowski − Sopotnik Zoltán: A szomorító zsinór

A Slampos utca végén volt a bokor. Mindenki csak így emlegette: a bokor, még a színsárkányok is, pedig ha ők így beszélnek valakiről vagy valamiről, annak komoly oka van. Természetfeletti és titkos. Akkora volt a bokor, mint egy háromszobás lakás, igazi ismeretlen növény, a nevét nem lehetett megjegyezni: három perc után elfelejtette a leghíresebb emlékezőbajnok is. Az egész Slampos utca tele volt csodával és csudával is, de ettől a helytől tartott mindenki, még Suta alezredes is, pedig belőle már kétszer kiszippantották a szeretetet a röglények. A bokor-lakásban egy kislány lakott, Akác. Legalábbis így tudta mindenki. Bemenni vagy kijönni nem látta ugyan senki, de hogy ő lakott benne, az amolyan íratlan szabálynak számított. Mint a mágikus vérvonal, olyannak. Akác olyan nyelven beszélt, amit nem ismertek még a mágusok sem, de még csak szavakat sem tudtak megfejteni belőle, mégis megértette mindenki, akit megszólított. Mindig nagyon kedves és mosolygós volt, a tekintete alján mégis, akár egy vékony zsinór, volt valami szomorú. Ott feszült, igen, ez a legjobb szó. Akadt olyan nap is, amikor a nyaka köré tekeredett, mint egy sál, olyankor mintha nem is kislány lett volna, hanem valami megregulázott angyal, esetleg istennő.

Sonja Danowski, német művész illusztrációja

Két állat is kísérgette, egy nagytestű, izgalmas tekintetű kutya és egy zöld papagáj, aki folyton azt a zsinórt csipkedte Akác nyakán. De ha nem lett volna elég a furcsából, a kutya úgy rikoltozott, mint egy madár, a papagáj pedig ugatott.

Viive Noor – Mészöly Ági: Szírá és Drisnavár

Égbenyúló hegyek közt bújt meg a Kék Tavak Országa. Gazdagabb és boldogabb vidéket nem ismert a világ: türkiz fényű tavakon hófehér, délceg hattyúk vonultak, a parton békés mosolyú emberek szántottak-vetettek. A harcos hattyúk éles csőrükkel, hatalmas szárnyaikkal védték a birodalom határait, s nem is akárhogy: mióta szavak vannak a történetmondásra, ellenség nem lépett az országba, pedig számtalan nép kívánta uralni a gyönyörű völgyet. Az emberek becsülték és tisztelték a madarakat: ellátták őket minden jóval békeidőben, a háborúskodáshoz pedig könnyű, de sebezhetetlen vérteket készítettek nekik.

Az ország fölött különleges, ember formában hattyú és hattyú formában ember, alakváltó, bőrcserélő király uralkodott. A király alakváltó képessége, mely apáról fiúra szállt, jelképe és biztosítéka volt a két nép szövetségének. Palotája, melynek termeiben hattyú és ember egyaránt megfordult, egy úszó szigeten állt, s a legfényesebb lakosztályban élt a király és szépséges felesége.

Egyetlen fiuk, Drisnavár, aki már túl volt a gyermekkor tündéridején, a keleti végeken irányította a harcokat. Bátrabb nem akadt nála az országban, mindenki tisztelte és szerette őt, mert szíve kedves volt s lelke tiszta, mint a kék tavak tükre szélcsend idején.

Viive Noor, észt művész illusztrációja

Egy napon a király magához hívta fiát. Drisnavár kelletlenül repült haza a hágók vidékéről, és berzenkedve rázta meg tollait apja és anyja trónusa előtt.

Leyla Safa – Kalas Zsuzsa: A két fa

December volt. Hópelyhek szállingóztak alá lassan, keringve, s vakító fehérré varázsolták a hegyoldalt meg a háztetőket. Délután gyerekek lepték el a határt. Szánkójukat maguk után húzva a közeli domboldalra szaladtak, és visítozva csúszkáltak egészen estig.

            A falu határában két fa álldogállt. Az öreg meg a fiatal. Az idős fának már évek óta nem nőttek levelei. Ágai feketén és komoran meredtek az ég felé. Keveset beszélt, többnyire csak szemrehányóan sóhajtott vagy megvetően horkantott egyet válaszként a mellette álló fiatal fenyőfa szünet nélkül záporozó kérdéseire.

            A fenyőfa csak nemrég nőtt meg ilyen nagyra. Ujjongva élvezte minden friss ág megjelenését, és izgatottan figyelte, ahogy apró kis levelei kihajtanak. Hisz nemrég még ő volt a legkisebb az egész határban, most meg már akkora, mint az öreg fa, és lehet, hogy még tovább nő. Talán egyszer olyan óriási nagy lesz, mint ott, a hegyekben a távoli erdő fái, amelyek zúgása idáig is elért, ha jött a vihar. El volt ámulva a környező világtól, és mindent tudni akart. Tudomást sem véve a másik rosszkedvéről, szinte megállás nélkül kérdezgetett: a melegről, a szélről, az éjszakáról, a tücskökről, a kabócákról, az emberekről, az autókról, a buszokról, a kombájnokról, a csillagokról, az esőről, a szélviharról. Ha nem érkezett válasz a másiktól, az sem szegte kedvét.

Leyla Safa, iráni művész illusztrációja

             Az öreg fa néha csak hallgatott, néha pedig ingerülten felmordult:

           – Késő van, aludjunk már – zizegték az ágai. Vagy máskor így: – Hagyd már az állandó csodálkozást, nincs ebben semmi különös.

Pesca Nekono – Zágoni Balázs: A szamár és a pingvin

Elhatározta egyszer a szamár, hogy világgá megy, és addig nem tér haza, amíg meg nem gazdagodik, és legalább egy barátot nem szerez magának.

Dél felé vette útját, és hónapokon át vándorolt hegyeken, völgyeken át. Egyszer csak szembejött vele egy öszvér.

– Jó napot, öszvér testvér. Merről merre?

– Én a déli sarkról jövök, ahova a bölcsességet kutatni indultam.

– S megtaláltad-e?

– Még nem, de azt hiszem, jó úton járok. Hát te merre tartasz?

– Én meg akarok gazdagodni, és legalább egy barátot akarok szerezni magamnak. Mondd, te nem vagy véletlenül a barátom?

– Nem, én nem vagyok a barátod. De ha akarod, hogy a barátod legyek, látogass meg egyszer otthon, az Andok lábánál. Bármikor jöhetsz.

S azzal indult is tovább.

– Várj még, öszvér testvér! Tudnál nekem tanácsot adni, hogy merre menjek?

– Menj tovább egyenesen. Holnap eljutsz majd egy nagy folyóhoz. Hogy azon átkelhess, használd az eszedet és a lábadat.

Pesca Nekono, japán illusztrátor alkotása

Ezzel magára hagyta.

Juan Chavetta – Dániel András: Királyok

Ott álltak hatan. I. János, Ámdebár királya, II. János, Máskülönben örökös ura, III. János, a dicső és hatalmas Aligha trónjának birtokosa, IV. János, Igenám fejedelme, V. János, Egyszersmind uralkodója, valamint VI. János, Külső- és Belsőnahát királyi felsége. Szép este volt; csillagok szikráztak az égen, fényes kis gyémántszögek.

– Mindenki itt van? – kérdezte III. János. Nem bírta tovább: már vagy egy órája álltak némán a fák között.

– Majdnem mindenki – mondta V. János egy bükkfa mögül.

– Vagyis valaki még hiányzik – mordult fel I. János. – Ki az?

– Én itt vagyok – suttogta VI. János egy kocsányos tölgy fekete lombja alól.

– Én is! – szólt II. János, aki egy égerfa törzsének dőlve állt a sötétben.

– Meg én is! – csatlakozott IV. János egy szilfa tövéből.

– Akkor, ha jól értem, VII. Jánosra várunk – állapította meg I. János.

Hallgattak. Csak egy-egy apró reccsenés törte meg a csendet. Talán az éjszaka motoszkált kíváncsi, fekete ujjaival a bokrok közt.

Juan Chavetta, argentin illusztrátor alkotása

– Azért ez érdekes – szólalt meg III. János. Ma este valahogy beszélhetnékje volt.

– Micsoda? – kérdezték szinte egyszerre a többiek.

Marcela Calderón – Korom Bálint: Böhömke álma

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy kiselefánt, Böhömke, aki a szüleivel élt a dzsungel közepén. Böhömke egy reggel arra ébredt, hogy a majmok hangosan visongva hintáznak a magas fák indáin. Csuda jó kedve támadt, és mivel nem akart kimaradni a mókából, szaladt, hogy kipróbálja ő is a hintát. Igen ám, de a majmoktól alig tudott odaférkőzni a fához. Amikor aztán végre sikerült neki, nagy merészen belekapaszkodott az egyik felé lebegő indába, de alighogy nekilódult, puff! Már le is szakadt az inda.  A majmok kárörvendőn hahotáztak, és kicsúfolták szegény kiselefántot.

Böhömke nem szólt semmit, pedig szörnyen elkeseredett, lógatta az ormányát, és elhatározta, hogy csakazértis hintázni fog, sőt, igazi jó barátokat is szerez magának. Eltökélte, hogy addig megy, amíg az álma nem teljesül.

Rakott a tarisznyájába elefántkekszet, vizet meg persze szénát, és már ment is, bár ő maga se tudta, merre induljon. Ment, mendegélt az ormánya után, míg egyszer csak ijesztő dolgot pillantott meg! Piros autók érkeztek hangosan vijjogva, szirénázva, mert egy kis erdő lángra kapott! Böhömke se volt rest, a közeli tóhoz loholt, teleszívta az ormányát vízzel, és ment, hogy az égő fákra spriccelje. A tűzoltók először azt hitték, bele akar trappolni a tűzbe, ezért visszatartották, de aztán észrevették, hogy az ormánya duzzadozik a víztől, így végül odaengedték, ő pedig bátran oltotta a tüzet. Mikor sikerült eloltani a lángokat, Böhömke észrevett egy csapzott egérkét. 

Marcela Calderón, argentin illusztrátor alkotása

– Ó, te csöppség! Elvesztetted az otthonod? – kérdezte.

Hét határon Nemzetközi Meseprojekt

Kedves ide betérő olvasó,

a májusi és júniusi  író cimbora hónapunk, úgy tűnik, egy régi álmot vált valóra. Tavaly decemberben született meg bennem egy nemzetközi meseprojekt ötlete. Arra gondoltam, mi lenne, ha külföldi illusztrátorokat kérnék fel, rajzoljanak számunkra, magyar Író Cimborák számára, és mi ezekhez a rajzokhoz meséket írunk majd. Januárban megkérdeztem az író cimborákat, lenne-e kedvük egy határokon átívelő meseprojekthez. Lelkesedésükön felbuzdulva február elején el is kezdtem az illusztrátorok megkeresését. Tizenöt országból összesen 37 külföldi művész mondott igent a felkérésemre. Mivel a beérkező képekhez nem volt elegendő író cimbora, az Író Cimborák csapatán kívül, több, számomra nagyon kedves gyerekirodalmi alkotót is bevontam a kezdeményezésbe.
Nem volt semmiféle megkötésem, ami a képek témáját, az elkészítésükhöz használt technikát illeti. A képek beérkezését követően minden magyar alkotó két kép közül választhatott egy illusztrációt, és a választott képhez írt mesét.
A mesék elkészültek, és az anyagok ma indulnak útjukra itt, az Író Cimborák oldalon. Amikor a fordítások elkészülnek, a mesék alatti linkek vezetnek majd el a magyar szövegek (angol, olasz, spanyol, perzsa, román) Cuentos de Pukka oldalon olvasható fordításaihoz. A legtöbb fordítást a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének,  az ELTE BTK Spanyol Nyelvi és Irodalmi Tanszékének, az ELTE Iranisztikai Tanszékének hallgatói, valamint Korom Ildikó és Szabó Luca végzik, de vállaltak fordítást az Író Cimborák is.
 74 alkotót 18 országból a gyermekek- és a gyermekirodalom iránti szeretet, a közös alkotás öröme köt össze.
Az alkotásokból kiállítás is lesz, amit június11-től június 22-ig lehet majd megtekinteni a budapesti MÜSZI-ben. A kiállítás ideje alatt az Író Cimborák gyerekprogramokat szerveznek kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt.
Szívből köszönöm Rét Vikinek, a szövegek szerkesztőjének, és Németh Eszternek, hogy a beérkező meséket gondozták, gondozzák, Majoros Nórinak, aki a kiállítás megszervezésének mozgatórugója és lelke, Mészöly Áginak, Nyulász Péternek, Korom Ildinek, Takács Eszternek, Maros Krisztának, a logónk és plakátunk grafikusának, Pap Katának, a mesebeli útlevelünk illusztrátorának, Szilágyi Szabolcsnak, a tördelőnknek, a fordítóknak, a résztvevő gyermekirodalmi alkotóknak és külföldi illusztrátoroknak, mindenkinek, aki picit is hozzájárul ahhoz, hogy ez a határokon átívelő meseprojekt életre kelhet.
Kellemes olvasgatást, nézelődést mindenkinek!


Dear illustrator friends,
I want to thank you for your kindness, for your sweet enthusiasm, for your effort, for your beautiful works, what you sent to us. Without you all, this project would not exist. 
When the translations will be ready, below evry story I will put a link. The translated stories I will publish in my spanish Cuentos de Pukka children's literature page. From now on evryday I will publish one story with your drawings. In june we will organize an exposition in Budapest, Hungary, we will present evry story in Hungarian with all of the illustrations.


Me gustaría dar las gracias a todos mis amigos ilustradores que después de mi primer mensaje sobre este proyecto sin dudar me han dicho sí. Los dibujos y textos los empiezo a publicar hoy, en 1 de mayo en nuestro blog de literatura infantil húngara Író cimborák. Al final del proyecto en junio se realizará mediante la organización del grupo Író cimborák (un grupo de los escritores húngaros de literatura infantil) una exposición en Budapest, Hungría, con las ilustraciones y los cuentos en lengua húngara. Los textos traducidos voy a publicar en mi página de literatura infantil: Cuentos de Pukka.

Thank you, moltes gràcies, muchas gracias, köszönöm,

                                                                               Simon Réka Zsuzsanna