Izé… Petőfi!

 

Tudom, hogy most a csapból is Petőfi folyik. Nehéz újat mondani, de mi szeretjük a kihívásokat. Szóval próbáljuk meg!

Mert Petőfi nem volt egy egyszerű eset, és ahogy kutattam az életét, rábukkantam néhány olyan momentumra, amit… izé… nem nagyon szeretnek az életrajzírói nagydobra verni. Ezekből az „izékből” válogattam össze egy csokorra valót. A cimbik pedig írtak hozzájuk mesét, verset, novellát, a grafikusok pedig ezerféle arcát mutatták meg Petőfinek a képeikkel. Reméljük, ti is jól szórakoztok a Petőfi-izéken, és a belőlük született alkotásokon.

A szerkesztő

Miklya Luzsányi Mónika

Oravecz Gergely illusztrációja

És akkor az izék, amik VALÓS események Petőfi életéből:

1.                  Miért izé? Mert ezt a szót Petőfi használta először szépirodalmi műben, ami Tolnai Ottó szerint „a magyar költészet központi mozzanata …mivel nyelvünknek nincs még egy ilyen link szava” (árvacsáth)

 

Már este felé volt.
A nap gombóca piroslott,
Valamint a paprika
Vagy mint a spanyolviasz.
Oh te piros nap!
Mért vagy te piros?
Szégyen-e vagy harag az,
Mi arany súgáraidat
Megrezesíti,
Mint a bor az emberek orrát?
Nem szégyen, de nem is harag az,
Csak én tudom ennek okát,
Én, kit földöntúli izék
Földöntúli izékbe avattak.

(Részlet A helység kalapácsa harmadik énekéből)

 

2.            Petőfi valószínűleg koraszülött lehetett, mert nagyon kis súllyal született. Alig akart felsírni, ezért a bába spirituszt (borszeszt, etilalkoholt) öntött a fürdetővizébe, hogy felpezsdítse az újszülött vérkeringését.

(Fekete)

 

3.            Orlay Petrics Soma, Petőfi egyik unokatestvére mesélte el a sztorit, hogy egyszer, amikor az ötéves Sándor Petrovics nagypapáéknál vendégeskedett, egy vacsoránál a nagyapja öntött a poharába egy kis bort, hogy kóstolja meg. A gyereknek nagyon ízlett, és kért még, de persze nem kapott. Duzzogott egy sort, azután gondolt egyet, és a nagyapja poharából titokban átöntötte a bort a sajátjába. Az édesapja ezen úgy megharagudott, hogyha a nagyapja nem védi meg a gyereket, hát az apja biztosan kiporolja a nadrágját.

(Fekete)

 

4.            Petőfit öt évesen iratták be a kecskeméti evangélikus elemi iskolába. Hírhedten kegyetlen tanítója volt, aki rendszeresen vesszőzte a gyerekeket, és erről szabályos feljegyzéseket vezetett. A korban egyébként megszokott volt az, hogy a tanár verte a gyerekeket, de Schifferdecker Dánielt a felettesei elbocsátással fenyegették meg, ha túlzásokba esik. A vesszőzések ettől függetlenül folytatódtak, ám a kis Petrovics Sándor neve egyszer sem került a listára, ugyanis az apja komoly pénzt fizetett a gyerek taníttatásáért. Pedig Petőfi gyerekként sem volt valami szabálytartó, sőt. A tanítója kamrájából elemelte a kolbászt meg a sonkát, azután úgy adta elő, mintha a szülei küldték volna neki, és meghívta vacsorára a tanítóját, ahol a lopott kaját tálalta fel.

(Fekete)

 

5.            Iskolatársai visszaemlékezései szerint a diák Petőfi elég gyakran mondott jó nagyokat. Kemény Mihály szerint egyszer dicsekedett, hogy egyszer egy magvadult bika elé ugrott, és a baltájával térden ütötte úgy, hogy az állat térdre rogyott. Még azt is hozzáfűzte, hogy egy bikát leütni nem nagy kunszt, hiszen az apja is így üti le a bikákat a lábáról a mészárszéken.

(Fekete)

 

6.            1837-ben Aszódon több diáktársával titkos társaságot alapított. Szabad idejükben az iskolából elszökve, pipafüvet szívtak, királyellenes nótákat énekeltek, és nagy terveket szőttek a zsarnokság megdöntésére. Önmaguknak betyárokról, nevezetes rebellisekről választottak álnevet, mint Garibaldi, Robin Hood, Tell Vilmos. Petőfi a híres betyár, Becskereki nevét vette fel.

(Kerényi 41)

 

7.            Az aszódi rebellisek azonban elég antiszemiták voltak. A titkos társaság tagjai egyszer szétvertek egy zsidó esküvőt, máskor megrohamozták a zsidó suszter házát, vagy éppen a zsinagógába igyekvőket dobálták meg kővel. A társaság tagjainak visszaemlékezése alapján ezekben a „heccekben” Petőfi sose vett részt.

(Fekete)

 

8.            Petőfit gyerekkorában igen divatosan öltöztette az édesanyja. Kifejezetten minőségi ruhákban járt, és büszke is volt a ruhatárára. Ám amikor a Petrics család elszegényedett, Sándor kénytelen volt pénzzé tenni értékes ruhadarabjait. Pápai diákként a katonaság után vagy éppen színész korában kifejezetten rosszul öltözött, rongyos volt. A pápai Kollégium egyik ünnepségére kölcsön kellett kérnie egy valamirevaló ruhát. A ruha tulajdonosa a bálon, mindenki füle hallatára figyelmeztette Petőfit, hogy vigyázzon a ruhájára, mert épségben kell visszaadnia. Ez a megaláztatás annyira megviselte a költőt, hogy szinte belebetegedett.

(Ratzky)

 

9.            Kevesen vannak, akik kamaszkorukban nem írnak verseket. De hogy vegyék a bátorságot, és elküldjék a kor legnevesebb irodalmi lapjába, arra már kevesen vállalkoznak. Nem így Petőfi!

Még Pápán tanult, amikor elküldte verseit az Athenaeum című tekintélyes lapba, amelynek Bajza József és Vörösmarty Mihály volt a főszerkesztője. És csodák csodája, a verseit lehozták! Mégpedig rapid sebességgel! Május harmadikán írta meg a levelét, és még abban a hónapban megjelent A borozó című verse nyomtatásban, az Athenaeum hasábjain.

1842 karácsonyán Petőfi meglátogatta Pesten Bajza Józsefet és Vörösmartyt. Őszinte véleményt akart hallani a verseiről, ezért először Pönögei Kis Pál néven mutatkozott be, mint Petőfi barátja. A két neves költő odáig volt az ifjú diák verseiért, így Petőfi gyorsan leleplezte magát.

(Osztovits 39, Kerényi 108-109)

 

A borozó (részlet)

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

 

10.          Petőfi nem szerette a bort. Ha tehette, vizet ivott.

(Margócsi 259. 60. jegyzet)

 

11.          Amikor Vörösmarty a Nemzeti Körben felvetette, hogy ki kéne adni ennek a Petrovics gyereknek az első verses kötetét, mert igen tehetséges, Tóth Gáspár szabómester volt az első, aki komolyabb összeget adományozott a „Versek” kiadására. Később ő lett Petőfi szabója, ami az elején nem volt túl kifizetődő, hiszen ingyen dolgozott a költőnek, de azután ez a befektetés busásan megtérült a számára. A 19. század elején ugyanis Pesten elsősorban a párizsi, bécsi és a londoni divatot követték. Tóth Gáspár üzlete nem ment túl jól, mert ő nem hódolt be az új divatnak, továbbra is a múlt század nemesi viseletét kínálta a vevőinek: a szoros nadrágot, mentét, kacagányt és társait. Ám Petőfi nyomán divat lett ez a „magyaros” viselet, és Tóth Gáspár üzlete felvirágzott. A szabadságharc leverése után a nemzeti ellenállást képviselte az ilyen ruházkodás, amivel teljesen egyet tudott érteni a forradalmi lelkű szabómester, aki egyébként a szabadáságharc huszárjainak is varrt egyenruhákat.

(Ratzky)

 

12.          A János vitéz kéziratáért Petőfi 200 Forintot kapott, amit egy összegben, azonnal elküldött nélkülöző szüleinek.

(Osztovits 61)

 

13.          1845 júniusában Losoncon töltött egy hetet, de ez is elég volt ahhoz, hogy szerelmes legyen barátja menyasszonyába, Plachy Vilmába. A hölgyet azzal hódította meg, hogy az Etelke iránti mérhetetlen szerelméről, és a halála miatti végtelen fájdalomról beszélt. Végül Petőfi testvérévé fogadta Vilma kisasszonyt, és búcsúcsókot váltottak.

 

P…y Vilma kisasszonyhoz

Ekkor, leányka, jó leányka, téged
Édestestvéremül fogadtalak.
Kössük meg ezt a drága szövetséget
Egy csókkal, Vilmám, és én áldalak.

Különben is te voltál, aki mondád,
Hogy megcsókolni a költőt szabad;
Szép állításod, lyányka, teljesítsd hát:
Tedd ajkaimra testvércsókodat!

Losonc, 1845. június 14 - 22. között

 

A losonci egy hétbe még egy másik szerelem is belefért, mert Vilma kisasszonyékkal szemben lakott egy igen szép zsidó varróleány, Weiss Rozália. A városban azonnal szárnyra kapott a pletyka, hogy már a házasságot tervezgetik.

 

A varróleány

Varróleány a szeretőm,
Azaz, hogy én őt szeretem,
Oly fennhangon kiáltja ezt
Vadúl ugrándozó szivem,
Hogy semmi kétség benne. –
Bolondos egy história talán;
De már egyéb nincs hátra;
Szeress te is, te szép varróleány!

Losonc, 1845. június 15–22. között

 

(Osztovits 164-165)

 

14.          Petőfi hivatalosan sohasem változtatta meg a nevét, élete végéig Petrovics maradt. Ám a költői neve használatára kényesen vigyázott, és még a saját versei alá sem engedte mindig odaírni. Egyszer nyilvánosan felszólított egy Bedőfy nevű költőt, hogy változtassa meg a nevét, mert túlzottan hasonlít a Petőfire. Jó nagy botrány lett a dologból, oda-vissza üzengettek egymásnak a Pesti Divatlap hasábjain, és a vitát a fél ország figyelte izgatottan.

(Margócsy 54-55)

 

15.          A koltói mézeshetek nem voltak annyira édesek. A hat hét alatt elég sok konfliktus adódhatott a pár között. A kutatások szerint Petőfi hat verset írt a nászútjukon, amiből ötöt ismerünk, mert a hatodikat (és éppen a Mézeshetek címűt) Júlia kitépte a költő jegyzetfüzetéből, és a tűzre vetette. Júlia halálosan unatkozott Koltón, egyfolytában nógatta a férjét, hogy menjenek már Pestre. Sokat veszekedtek, és egy ilyen alkalommal a fiatalasszony öngyilkossággal fenyegetőzve ki akart ugrani a második emeleti ablakon.

(Osztovits 94-95)

 

16.          Szendrey Júlia erősen lázadt a kor női szerepkövetelményei ellen, többek között azzal is, hogy nem főzött otthon, és szakácsnőt sem tartott. Reggeli vacsorára jobbára kekszet ettek és teát ittak, az ebédet pedig hozatták az Arany Sas fogadóból.

Osztovits 171

 

17.          Köztudott, hogy a márciusi ifjak a Pilvax kávéházban jöttek össze (amit akkor a tulajdonosról Fillinger kávéháznak neveztek). Fillenger Károly 1848 tavaszán egy akciót hirdetett, amely során a kávé mellé ingyen reggelit is kaptak a vendégek. A márciusi ifjak nem voltak túlzottan eleresztve anyagilag, így éltek ezzel az akciós lehetőséggel.

(Éri)

 

18.          Petőfi Zoltán, a költő egyetlen fia 1848. december 15-én született, napra pontosan 9 hónappal a forradalom március 15-i kitörése után.

(Margócsy 248)

 

19.          Bem szigorú katona hírében állt, keményen megtorolt minden kihágást. Ám Petőfinek elnézte azokat a vétségeket, amikért másokat simán főbelövetett. A vízaknai csatába például késve érkezett a költő, ráadásul civil ruhában, nyergeletlen lovon. Bem visszavonuló-parancsa ellenére támadásra indította a századát, aminek jelentős emberveszteség lett az ára. Amikor egy káplán mindezt Petőfi szemére vetette, hangos veszekedéssé fajult a dolog. Bem végül a káplánt végeztette ki, mert megsértette a nála magasabb katonai rangban álló Petőfit.

(Osztovits 122)

 

20.          Petőfi nem volt hajlandó egyenruhába bújni, illetve számtalan más módon is megszegte a katonai szabályzatot. Hiába volt vele elnéző Bem, végül is függelemsértés miatt felmentették katonai szolgálatai alól. Ez nem igazán érdekelte. Elintézte Kossuthnál, hogy küldje Bem seregéhez futárként, hogy újra a harcmezőre kerülhessen, ha kell, civilként is. Ennek lett az az eredménye, hogy Segesvárnál ló és kard nélkül látták a frontvonalban többen is (annak ellenére, hogy Bem megparancsolta neki, hogy maradjon a főhadiszálláson).

(Osztovits 124—131, Kerényi 434-435)

 

21.          Szendrey Júlia a halála előtt két vers kivételével mindent elégetett, amit Petőfi írt neki: leveleket, verseket, üzeneteket. Hogy miért tette, nem tudjuk pontosan, de elég büszke és okos asszony volt ahhoz, hogy tudja: halála után ezrek akarják majd elolvasni azokat a szerelmes sorokat, amiket Petőfi neki írt. És ő valószínűleg ezt nem akarta.

(Osztovits 171)

 

22.          A hír, hogy Petőfi nem halt meg, hanem orosz fogságba került, majd Szibériába száműzték, nem sokkal a segesvári csata után szárnyra kapott. A legendák szerint Petőfi Szibériában sem tagadta meg önmagát: megbüntette a gonosz Ivánt, aki meg akarta mérgezni beteg öccsét, mert annak vagyonára fájt a foga. A haldokló öccs természetesen Petőfire hagyta minden vagyonát, aki ezután boldogan élt Szibériában, míg meg nem halt. Ami csak a 20. század első napjaiban történt meg.

Egy szegedi legenda szerint „Muszkaországban” az egyik rab valóságos vagyont hagyott Petőfire. A pénzzel a költőnek egyetlen célja volt: felszabadítani Magyarországot. Persze ehhez előbb Bécset kellett volna elfoglalni egy hajóhaddal. De semmi az annak, akinek annyi aranya van, mint Petőfinek. Neki is indult a nagy útnak, az aranyrudakat rizseszsákokba rejtette. De a hajó elsüllyedt, vele együtt Petőfi aranya, és a magyarok reménysége is a szabadságra.

(Baróti)

 

23.          A Petőfi születési helye körüli vitáról biztosan tudtok: Kiskőrös és Kiskunfélegyháza közel száz évig pereskedett egymással ezügyben. Félegyháza az utolsó perújrafelvételnél két koronatanút hozott: Petőfi keresztanyját, Dinka Jánosné Fekete Annát és Kurucz Zsuzsannát, Petőfi szoptatós dajkáját idézték be. Igen ám, de a kutatók kiderítették, hogy a két asszony vallomásából csak egy dolog állapítható meg biztosan: hogy mind a ketten hazudtak. Petőfi keresztanyja nem Dinka Jánosné Fekete Anna (Dinka Anna), hanem Dinka Éva volt. Kurucz Zsuzsanna pedig kilenc éves volt Petőfi születéskor, így biztosan nem lehetett a szoptatós dajkája.

(Mezősi 52-54)

 

Források

(az online megjelenéseknél nincs oldalszám, keresőszóval lehet megtalálni a vonatkozó szövegrészt)

 

Baróti Lajos: Petőfi adomák. Budapest, Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadó Vállalat, 1908.

Éri István: Budapest – Pilvax Kávéház, Tájak, korok, múzeumok Alapítvány, 1995, Budapest

Fekete Sándor: Petőfi Sándor életrajza I. DIA

Mezősi Károly: Közelebb Petőfihez, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1972

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris, Budapest, 2008

Margócsy István: Petőfi Sándor, Korona Kiadó, Budapest, 1999

Osztovits Szabolcs: Sors nyiss nekem tért, Osiris, Budapest, 2022

Ratzky Rita Petőfi öltözködéséről