 |
| Simonyi Cecília illusztrációja |
Testem kalapácsa. Anyám csípője. Pár grammnyi levél. Papír is lehetnék. Korábban jövök, korán megyek. Két tálnyi magzatvíz a Balaton. Apám bárdja nehezebb nálam. Anyám nem sír. Én sem. A víz merül, megannyi szótag, rímek. Az újszülöttek ugyanolyanok. Kivéve engem. Kisebb vagyok, naggyá leszek. Az orvos borszeszt csepegtet. Lehet az eső zivatar is, én sosem bánom. Négyökrös szekérrel, szerelemmel és elfolyó tájjal fekszem a tenyere alá. Szalmaláng a szél, tagadlak és hiszlek. Mert életben hagyott, ha hamar is öl meg. Az a pár év, az a pár gramm, az enyém volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése