Mariska néni kispad-monológja a gyermek Petőfiről
Bódi Kati illusztrációja
Tudja, aranyoskám, a kis Sanyi már gyerekkorában bajszos volt. Így higgye el ezt, lelkem! Már nyolcévesen úgy nézett ki, mint a későbbi képein. Mondtam is az uramnak, hogyha ebből a gyerekből nem költő lesz, akkor itt görbüljek meg! Aztán tényleg az lett.
A tekintete is lángoló volt. Már akkor, képzelje, már akkor úgy lángolt a szeme a kis Sanyikának, hogy nyáron majd felgyújtotta a szénaboglyát! És már akkor, igen, lelkem, már akkor szavalt, de úgy ám…! Képzelje, még gyerek volt, felállt a góré lépcsőjére, ott mondta el a talpra magyart, így higgye el! Az anyjának az egy szem tyúkja azután úgy tojt, mint a parancsolat.
És a szerelem! Figyeljen rám, lelkem, ez a gyerek állandóan szerelmes volt! Minden lányba, így higgye el! Szabadság, szerelem! – kiáltozta naphosszat, főleg mikor a szülei bezárták, mert rossz fát tett a tűzre. Jaj, lelkem, mindig megitta az apja borát, mindig! Ez a gyerek olyan borissza volt, már tízévesen, de olyan, még az uram se tudta vele tartani a versenyt. Hát ezért írt ilyen szépséges bordalokat később, hogy „gondűző borocska mellett” meg ilyeneket. A lányok úgy futottak utána, mint a csirkék a kotlós után, ő meg csak szavalt nekik: Minek nevezzelek, meg hogy befordult a konyhába… Hát igen, ilyen gyerek volt ez a mi kis Sanyikánk!
Egyszer egy bikával is megküzdött, olyan erős volt, mint Toldi Miklós. Hát végül is volt, kitől örökölnie: az apja mészáros volt. Ezzel a két szememmel láttam, hogy egy fáradt lovat vett hátára, úgy vitte szanaszéjjel az alföldi rónaságon. Erős gyerek volt ő, úgy bizony! Egyszer még a felhőből is ivott… Ezt a kocsmárosnénk látta, ő pedig aztán igazat mond, úgy folyjék ki az összes bora!
Igen, Sanyika nagy vitéz volt mindig. Csörgette a játékkardját: „rabok tovább nem leszünk!” – kiabálta. Csak úgy lótott-futott, megrohamozta a kisbíró házát is. Hű, de sokszor összeugrasztotta a kántort meg a kovácsot! Lett is abból olyan verekedés, de olyan, majd szétdűlt a kocsma, de a mi kis Sanyikánkra senki se haragudott, mert már akkor tudtuk, hogy egyszer olyan nagy ember lesz belőle, mint az izé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése