Grafika: Bódi Kati
A Magvető, ha fúj a szél,
dúdol a szélnek, s nem beszél.
Pereg, pereg az égi mag,
nyomában semmi sem marad.
Nem nyílik más, csak égszínkék,
s a kék fölött a széncinkék.
Mindegyik egy-egy gombolyag,
égmezőn gurulva szalad.
A Magvető, ha fúj a szél
és szárazság jön, így beszél:
– Áradj
szét, eső, földemen,
bronz búzát zenélj, énekem!
Nem nyílik más, csak égszínkék,
s a kék fölött a széncinkék.
Kottám a vetés, égi jel,
aratja senki semmivel.
Andika,ismét gyönyörű verset írtál! Gratulálok! ❤
VálaszTörlés