2020. július 14., kedd

Miklya Zsolt: A minden éneke

Miklya Emese Sára illusztrációja 



Egy pillanatra még
rád mosolyog az ég,
utána elborul.
Arcát mutatta, már
nem járja napsugár,
korábban alkonyul.

A spaletták mögül
figyeld, hogy elnököl,
intézkedik a szél.
Lombot tép, ágra hág,
hadd lássa a világ,
hogy boldog, aki fél.

Különben semmi gond,
zúgással is kimond
egy s mást, míg intonál.
Ne gondold, hogy hamar
tudatja, mit akar,
elég, ha áll a bál.

Törik a gally, cserép,
bádogtetőzenét
ropog a jégdara.
Már azt hiszed, a csend
kifulladt, lépre ment,
és elfogyott dala.

Pedig csak arra vár,
felkapja egy madár,
s magasba száll vele.
És elcsitul az ég,
készül a semmiség,
a minden éneke.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése