Németh Eszter: Vili, a Bonca

Tulajdonképpen, ha filmet nézek, akkor rögtön ajánlom is tovább annak, akit szerintem érdekelhet a baráti körömből. Vagy épp csevegek róla. Szóval azt gondoltam, no ennél a filmajánlós cimbi hónapnál mi sem lesz könnyebb. És most itt ülök egy jó hosszú listával.

Végül úgy döntöttem, csalok, mert muszáj a gyerekkori kedvenc animációs filmem ajánlani, és hát a felnőttkoromban megismert és a saját gyerekeim egyik szeretett, élőszereplős filmjét sem szabad kihagyni ugyebár...

Szóval Vili a veréb. Vili egy teljesen normális, eleven, és elhanyagolt kisfiú, tulajdonképpen nem lepődnék meg, ha Fekete István Téli berekjéből pottyant volna ki.

 Ott szerepel egy gyerek, aki meglőtt egy madarat, mert nincs apja, aki megtanította volna rendesen lőni és becsülni az életet. A mi Villink is megpróbál a szimulált betegségben légpuskával meglőni egy verebet. Mire megjelenik a lakásban Verbéna, a verébtündér és jól verébbé változtatja. Na jó, előbb egérré, aztán krokodillá, mert a tündér már öreg. A varázsláshoz szükséges flakon meg jól kifogy, ám míg a tündér a központba megy új flakonért (éljen a bürokrácia a gyerekfilmben is, meg a társadalomkritika, amit csak felnőtt fejjel értettem meg), addig a család macskája kapva kap az alkalmon, és gyomorsavval fizetne a Vilitől elszenvedett sérelmekért. Végül Füles, Vili húga menti meg a kisfiút, azaz a verebet. Kidobja az ablakon, aminek következtében gyorsan kiderül a többi veréb számára, hogy hé, hát ez nem tud repülni. Úgyhogy elviszik Cipurhoz, aki megtanítja repülni, a fiú meg olvasni. Cipur ugyanis ember szeretne lenni. Vili persze verébként sem bújik ki az eredeti bőréből, gyorsan beilleszkedik a csapatba, ahol aztán rájön, hogy mennyire fontos a felelősségvállalás és összetartás. Különben megesz a macska.

Szerettem, hogy a verebek tényleg verebek alig néhány emberi tulajdonsággal. Szeretem a verebeket, szerintem (is) pont olyanok mint a gyerekek. Szerettem a dalbetéteket is, pedig az összes többi filmben ki nem állhatom őket. És relatív gyakran meg is nézem.
Még gyerek sem kell hozzá.

Élőszereplős film esetén (na jó, igazából sajnos már alig él valaki a színészek közül) a Barátom, Bonca - Legyél te is Bonca! a nagy kedvencünk.
Bence – mily meglepő! ­­– unatkozik a nyaraláskor, így aztán vadállatokkal népesíti be a parkot, aztán egyszerre csak feltűnik Mr. Doolittle. Innentől kezdve a két kisfiú együtt vadászik, amíg az eső el nem mossa vadászainkat. Ekkor Bence Mr. Doolittle keresésére indul, akinek a nevét ugyan nem tudja, de szerinte Bonca.  Csakhogy Boncából sok van ám! Például a festő, Bálint.
A második részben újabb Bonca kerül elő, aki nem tudja, hogy Bonca, ellenben lány.
Kell még fokoznom az izgalmakat, vagy megnézitek inkább a filmet?
Esős délutánokon ugyan mi is lehetne jobb?