2017. december 30., szombat

Szabó György: Csillag Betlehem fölött

Grafika: Kelemen-Czakó Rita

Gáspár, mint minden este, sötétedéskor kiballagott a kert végébe, hogy feltekintsen az égre, és számba vegye a számára oly kedves csillagokat. Név szerint ismerte őket: a gyémántként fénylő Vegát, a smaragdként tündöklő Betelgeúzét, a tüzes fényű Rigelt, amelyek mindig segítettek eligazítani őt. De nemcsak ezeket, hanem a kisebbeket is, a csillagképek haloványabb tagjait, melyeket csak azért találunk meg, mert tudjuk, hogy ott kell lenniük: a vadász fejét, a göncölszekér rúdjának végét és a többit. Valamennyit ismerte névről, most mégis zavarban volt. Valami nem stimmelt! 
Egy új, eddig ismeretlen csillag fénylett a nyugati égbolton. Fénye meleg volt, és hívogató. Ilyen még sose történt vele, pedig már hosszú évtizedek óta figyelte a csillagok járását. Befutott egy csillagtérképért, kutatni kezdett régi feljegyzések közt, mert emlékezett rá, hogy valamit jelent mindez. Egy új csillag a halak csillagképben! Mire a felkelő nap első sugarai elhomályosították volna a keleti ég csillagait, megvolt a megoldás: új király születik, a zsidók királya, aki az egész föld megváltója lesz!
„Indulnom kell, mégpedig azonnal! − határozta el. − Megkeresem az újszülött uralkodót!”
Meglepett szolgái egész délelőtt pakoltak. Legjobb tevéjét rakták meg az úthoz szükséges holmival: szárított gyümölccsel, takarókkal, sátorral, vizes tömlőkkel.
Már épp indult volna, amikor váratlan vendég toppant be hozzá:
− Gáspár, hát te is láttad!? – kérdezte izgatottan rég látott barátja, akivel évekig együtt tanulta a csillagászat rejtelmeit.
− Az új csillagra gondolsz? Akiről a mesterünk is beszélt annak idején?
− Igen, igen!
− Hát eljött az idő!
Együtt indultak útnak, olyan sietve, ahogy csak lehetséges. Útközben aztán eszükbe jutott még legjobb barátjuk, Boldizsár. Nélküle nem lenne teljes a csapat!
Boldizsár már számított rájuk, útra készen állt a tevéje az udvaron.
– Hát eljöttetek? Láttátok ti is, ugye? – köszönt rájuk csillogó szemmel.
Sok napos, hosszú út volt, míg Jeruzsálembe értek. A városban senkinek sem tűnt fel a három furcsa idegen, hiszen gyakran megfordultak ott távoli országok karavánjai, kereskedők, zarándokok. Emitt szerecsen rabszolgák cipeltek elefántcsontot, amott hangos libanoni kereskedők árultak cédrust. Babiloni pénzváltó görnyedt asztala fölé, föníciai marcona tengerészek részeg csoportja lófrált.
A három utazó az uralkodói palotában kereste az új királyt. Napokig váratták őket a szolgák, mire bejutottak a király elé Heródeshez. De amit a három csillagász mondott, az mindenkit meglepett:
– A csillag feltűnése azt jelenti, hogy új királya született a zsidóknak. Azért jöttünk, hogy köszöntsük őt! – foglalta össze a lényeget Menyhért.
De újszülött nem volt a palotában. Csak egy meglepett király, aki rögtön hívatta saját tudósait, lám, ők mit tudnak a megjövendölt uralkodóról. Némi kutakodás után az egyikük előállt egy régi, málladozó tekerccsel a kezében, és betűzni kezdte:
,,Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.”
„Jaj, miért épp az én időmben kell megszületnie ennek a ,,megváltónak”?! Hogy letaszítson engem a trónról? − esett kétségbe Heródes. – No, de végtére is, jobb, hogy így alakult, és én tudok róla elsőként – morfondírozott tovább. − Teszek róla, hogy ha már megszületett, ne legyen hosszú élete ennek a megjövendölt ,,nagy királynak.”
Mosolyra húzta száját, és a vendégeihez fordult:
– Hallottátok: Betlehemben kell keresnetek a trónörököst, már ha létezik egyáltalán! Ez egy kis falu innen nem messze. Ha megtaláljátok a gyermeket, értesítsetek, hogy én is hódolhassak neki! – tette hozzá álnokul.
Betlehem tényleg nem volt messze, mire besötétedett, a bölcsek már ott tevegeltek a falu határában. Az új csillag biztatóan fénylett fölöttük, ők pedig izgatottan kérdezősködni kezdtek a helybéliektől.
– Valóban, különös gyermek az − igazította útba őket egy pásztor −, egyszer király lesz belőle, mint Dávidból! Nagy király, tán még nagyobb! – dünnyögte elgondolkodva, és egy faluszéli barlangistállóra mutatott.
Gáspár, Menyhért és Boldizsár meghatottan léptek be a barlangba. Ebben a szegényes környezetben kissé idegenül tartották kezükben a királyhoz méltó fényűző ajándékokat: az aranyat, a tömjént és a mirhát. József fogadta őket, majd az édesanya is előkerült − karjában az újszülöttel. Előbb a bölcsekre, majd a gyermekre tekint:
– Csillagom, vendégeid jöttek! – és abban a pillanatban a három csillagász tudta, megérkeztek. Ő az, akit kerestek. Az új csillag a sötét égen. Az igazi égi király a földön.

Megjelent a CikCakk Magazin 2016/6. számában

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése