Egri Mónika illusztrációja
A fiú egy kicsinyke bolygón élt. Olyan csöppnyi volt ez a
bolygó, hogy egy hosszabb sétával körbe lehetett járni. Nem volt rajta semmi
különlegesség, csak egy apró ház, néhány gyümölcsfa, meg sok-sok fű. A fiú, ha semmi
dolga nem volt éppen, márpedig ez gyakorta megesett vele, a háza előtt üldögélt
egy széken, és egy bizonyos irányba nézett. Mindig ugyanarra. Egészen pontosan
kelet felé. Ha rossz idő volt, akkor bement a házba, és az ablak mellé tette a
székét. Onnan nézett kelet felé. Közben ábrándozott. Egy kedves lányról, aki
őrá vár valahol a világmindenségben.
Miközben a fiú a lányról ábrándozott, csöppnyi bolygólyától
keleti irányban, hozzávetőleg hárommillió kilométerre egy másik kicsinyke
bolygón éldegélt egy lány. Az ő bolygólya is akkora volt csupán, hogy egy
alapos sétával minden részletét fel lehetett fedezni. Nem volt rajta más egy
házon, pár fán és rengeteg füvön kívül. A lány házának ablaka nyugat felé
nézett, és ő mindig, amikor nem volt egyéb dolga, ami gyakorta előfordult,
leült a székére, és ábrándos tekintettel a nyugati semmibe meredt. Ha rossz
volt az idő, bement a házba, a székét az ablak mellé tolta, és onnan nézett
kifelé. Közben arról ábrándozott, hogy valahol él egy fiú, aki éppen hozzá való
forma. És az a fiú talán egyszer útra kel, és megtalálja őt ezen a magányos
bolygón.
Ez a két bolygó, a fiúé meg a lányé, éppen tükörképe volt
egymásnak. A fiú bolygólyán a háztól jobbra két almafa állott. A lány
bolygólyán a két almafa a ház baloldalán állt. A fiúnál a háztető baloldalán
füstölt a kémény, a lánynál jobboldalon. De nem csak a bolygók voltak
tükörképei egymásnak, hanem a fiú és a lány is. Amikor a fiú felemelte a jobb
kezét, hogy megvakarja vele a fülét, a lány a bal kezével vakargatta meg a
saját bal fülét. Ha a fiú vacsorázott, a lány is leült enni. Mindent egyformán
csináltak. Illetve tükörképszerűen. Ha a fiú balra indult sétálni, a lány is
elindult, de jobbra. Ha a lány leült nyugat felé nézni, a fiú is leült és
keletre bámult.
Így ment ez éveken át, míg egyszer csak egy űrhajós érkezett
a fiú bolygójára. Miután elbeszélgettek egymással, az űrhajós felajánlotta a
fiúnak, hogy szívesen elviszi magával valahová, ahová menni szeretne. A fiú
bele is egyezett, és azt kérte, hogy vigye őt az első kelet felé eső bolygóra.
Így is lett. Beszálltak az űrhajóba, és elindultak keletnek.
Eközben a lány bolygólyára is érkezett egy űrhajós, aki szintén szíves-örömest
elvitte a lányt egy kicsit utazgatni. A lány kívánsága az volt, hogy az első
nyugatra eső bolygóra mehessen. Beszállt hát az űrhajóba, és elindultak nyugat
felé. Útközben mindketten láttak egy másik űrhajót, amelyik éppen az ellenkező
irányba tartott. Úgy rémlett nekik, hogy látják egymást az ablakból, de nem
voltak biztosak benne, hogy a másikat látják, vagy csak a saját képük
tükröződik-e vissza az űrhajó ablakában.
A fiú hamarosan megérkezett a lány bolygólyára. Kiszállt az
űrhajóból, és elbúcsúzott az űrhajóstól. Aztán körülnézett a bolygón, de senkit
nem talált. Arra gondolt, milyen furcsa, hogy itt minden ugyanolyan, mint
otthon, csak valahogyan minden fordítva van. Közben a lány is leszállt a fiú
bolygólyán, ő is elbúcsúzott az űrhajóstól, majd alaposan körbejárta a bolygót.
Eltűnődött rajta, hogy milyen nagyon hasonlít ez az ő otthonára, csak minden
fordítva van. Aztán leült a székre, ami a ház elé volt kitéve, és ábrándosan
kelet felé nézett. Éppen akkor ült le a fiú is a lány székére a lány
bolygólyán, és nyugat felé tekintett. A lány egy fiúról ábrándozott, aki szereti
őt és egy napon eljön érte. A fiú egy lányról gondolkodott, aki hűségesen várja
őt valahol, egy távoli, nyugatra eső bolygón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése