Tasnádi Emese: Mondták

Mottó:     „kilencedikkel az ajtót nyitja,

tizedikkel vendégeit kihajítja”

Egri Mónika illusztrációja

Mondták, a város szélén van egy vendéglő. Nem is vendéglő, inkább csak amolyan falatozó. Körülötte zöld rét, felette jobbra bárányfelhő, balra meg tehénfelhő. Aki éhes, betér ide és falatozik. Aki szomjas, az csak iszik egy pohár vizet, mert a víz itt a legfinomabb! Mivel kútból húzzák és a pohárban ott ül egy béka, fején kicsi korona. De nem lehet ám megcsókolni, mert nagyon fürge és hopp! – már el is ugrott, vissza a kútba.
A falatozót a Nagyi vezeti. A Nagyi nagyon kövér, azért olyan kövér, mert teli van szeretettel. De főzni is szeret, és az emberek szeretik a főztjét.
A gyerekek kedvence a zöld leveles Jóska főtt krumplival és főtt tojással. A Nagyi falatozójában a zöld leveles Jóskának zöld arca van: két fél tojás a szeme, krumpli a mosolygós szája. Annyira de, annyira mosolyog, hogy a gyerekeknek nevetniük kell, amikor a pincér kihozza. Nagyokat kacagnak, és hiába csitítgatják a szülők, ők csak hahotáznak tovább. Ilyenkor a Nagyi mosolyog, anya arca pirosodik, apa arca vörösödik, a pincér pedig zöldül, mert a hűtő raktárban titokban megette a tegnapi krémest, amit a feledékeny szakács kint hagyott egész éjszaka.

A Nagyinak nagyon sok karja van, és mindegyikkel csinál valamit. Az elsővel hagymát szel, a másodikkal olajat hevít, a harmadikkal tojást ver, a negyedikkel rántottát készít, az ötödikkel krémet főz, a hatodikkal képen törli a pincért, amikor belenyal a krémbe, a hetedikkel tésztát süt, a nyolcadikkal figyelmeztet, kilencedikkel az ajtót nyitja, tizedikkel vendégeit kihajítja (ha már sokat ettek, hogy ne tespedjenek, hanem sétáljanak).  Utána minden kezét a kötényébe törli, elégedetten bólogat, majd visszamegy a konyhába.

Este, amikor, már mindenki elmegy, mert jól lakott, akkor a Nagyi leül a falatozó teraszára, nagy hasára teszi mind a tíz kezét és hátradől. Hallgatja a tücskök ciripelését, a rigók füttyét, a bárányfelhők bégetését, a tehénfelhők bőgését és a szomszédban a gyerek nevelését. Annál a mondatnál, hogy „márpedig, amíg az én kenyeremet eszed édes fiam, addig te azt csinálod, amit én mondok!”, feláll és bemegy a konyhába.

Ezután már nem sok minden történik, csak a szomszédba csöngetnek be:

– Ezt a frissen sült cipót add át apádnak, fiam!