Mottó: „A tizenhetedikkel fociz,
A tizennyolcadikkal kocsiz”
Flóri Gabriella illusztrációja |
Egyéves koromra nem emlékszem, de
a nővérem azt mondta, pufi voltam, nem akartam aludni, párizsit faltam és a
kutyakosárban szerettem játszani.
Kétéves koromra sem emlékszem, és erős a gyanúm, hogy a
nővérem sem, mert szerinte ugyanazt csináltam, mint egyévesen, csak nem
négykézláb, hanem két lábon.
A háromnál bedühödött, és nem mondott semmit. Nekem csak
annyi jutott eszembe, hogy Nagyiék elvittek egy tanyára, és ott mondtam
először, hogy kokas. Valószínűleg utoljára is.
Négyévesen mesét írtam a babámról, akit mindig magammal vittem
az óvodába. A nővérem szerint négyévesen nem is tudtam írni, ami igaz, de attól
még mesét írni tudtam.
Ötévesen azt játszottam, hogy van egy lányom: Pufilla. A
nővérem úgy emlékszik, hisztis voltam és elviselhetetlen, pedig csak a
gyereknevelés fárasztott ki teljesen.
Hatévesen tanárnő voltam, és leszidtam az anyukám, amiért
véletlenül bezárta a képzeletbeli diákjaim a lakásba, és még az ablakot sem
hagyta nyitva. A bátyám egy hétig azzal húzott, hogy megfulladtak, én bőgtem, a
nővérem nevetett, az anyukám meg felélesztette őket.
Hétévesen megtanultam írni, fonni és csillagokat rajzolni
a falra. A nővérem szerint hivatalosan innentől nevezhetem magam írónak, undok
póknak és földönkívülinek.
Nem árulom el, hogy milyen volt az életem nyolcévesen,
mert a nővérem undok pók.
Kilencévesen megtanultam, hogyan kell manipulálni az
apukám, és a nővérem szerint ezt azóta is művelem, pedig nem. Ha mégis, akkor ő
tanított meg rá.
Tízévesen semmi másra nem emlékszem, csak Moszkvára. Nagyiék
már egy éve kint laktak, és nyáron meglátogattuk őket. Ez az élmény minden mást
eltörölt.
Utáltam tizenegy éves lenni, mert utáltam az iskolát, és
minden hétköznap volt iskola, kivéve, ha beteg voltam, vagy úgy csináltam,
mintha beteg lennék. Végül igazából is beteg lettem, annyira beleéltem magam.
Tizenkét évesen a bátyám megtanított focizni, az apukám
pedig elvitte a családot Egyiptomba nyaralni. Minden szuper volt, csak a
nővérem idegeskedett folyton, mert szerinte neveletlen vagyok, pedig csak izgatott
voltam, mert búvárkodás közben rájöttem, hogy tengerbiológus leszek.
Tizenhárom évesen az anyukámmal tartottunk egy csajos
nyarat, és ketten elmentünk a Balatonra, a nővérem nélkül. Tegnap érkeztünk
haza, és ha hiányzott is, most már bosszant.
Tizennégy évesen a nővérem szerint meg fogok bolondulni
kamaszodásban, ezért ő pont akkor fog elköltözni otthonról, úgyhogy végre enyém
lehet az egész szoba, amiben most ketten lakunk.
Tizenöt évesen búvárvizsgát akarok tenni, mert azt
hamarabb lehet, mint jogosítványt.
Tizenhat évesen a bátyám szobáját is birtokba veszem,
mert a bátyámból addigra szénkazán-lapátoló lesz egy dunai gőzösön. Legalábbis
az anyukám mindig ezt mondja neki, ha rossz jegyet hoz haza.
Tizenhét évesen tanulni fogok, mint az őrült, hogy
felvegyenek az egyetemre, és tengerbiológus lehessek. Nyáron elmegyek
focitáborba, és a győztes meccsekből annyi pénzt keresek, hogy megtanulhassak
autót vezetni.
Tizennyolc évesen felvesznek az egyetemre, és ennek
örömére kapok egy Ferrarit. Ha nem, akkor nem is leszek tizennyolc, hanem
rögtön tizenkilenc.
JAJISTENKÉM !!! Nórám, Emma ( te még "velem-találkozatlanul") , ... hát valami tünemény amit ti ALKOTTOK !! Emma drágám Nórika majd beszél rólam, ...rokon vagyok, de " NE-IS-FIRTASSUK-mikéntéshogyan"...JÖVÖK MÁSKOR IS !!
VálaszTörlés