Mottó: „A tizenharmadikat leharapták,
A tizennegyedikkel fog vak macskát”
 |
| Szántói Krisztián illusztrációja |
Aprók, szikkadtak és bőrkaristolók,
Tétován bogozom, sóhajtva, de bátran,
Nyúzott Hófehérke, nem segít a csók.
Lapos, síkos állat, talán én lehettem,
Ízelt lábam is volt, talán két tucat
Ideig-óráig. Majd sötét seregben
Támadt pokróc, dunyha és paplanhuzat.
Sárgás, rút fogakat növesztett a párna,
Marcangolt sziszegve,
jópár lábam bánta,
S akkor megjelent Ő - fehér bottal int -,
Szemnélküli Macskosz, nyávogása délceg,
Kushadtak a galád ágyneművitézek –
S reggelre leharcolt kis plüss lett megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése