Asztalom szélén kenyérkatonák – lekopogom: ti-tá-ti-ti-tá –, katonák vállán fehér vaj, kolbászkarikák – lekopogom: ti-tá-tá (szün) tá-tá-ti-ti-tá. Ugye nem túl bonyolult? Lekopogom: ti-ti-tá-tá-ti-ti-tá?
Vagy itt a másik: birsalmasajt – lekopogom: tá-tá-ti-tá –, és mint fegyelmező szitokszó – ti-tá-tá –: Azt a birsalmasajtját neki! – lekopogom: tá-ti-tá-tá-ti-tá-tá-ti-ti. Ugye szép? Ti-ti-tá?
És még egy harmadik, mert három a magyar igazság – lekopogom: tá-ti-ti-ti-ti-ti-tá-tá, ami így, szaporázva szép. Mintha táncszínházban – tá-tá-tá-tá – ropná a magyar láb. Tá-tá-ti-ti-tá-tá.
Lekopogom.
 |
| Szabó Imola Julianna illusztrációja |