 |
| Fotó: Bogdán Krisztina |
Hogyan lettél Cimbora?
Dávid Ádámtól kaptam egy levelet, amiben meghívott minket Mónival az Író Cimborák közé, hogy vegyünk részt egy olyan blog munkájában, mint az Illusztrátor Pajtásoké. Rögtön feladattal is kezdte: Ismerkedjünk az Illusztrátor Pajtások alkotásaival, és írjunk szöveget egy-egy kiválasztott képre. Erre én belelendültem, és három hónap alatt több mint húsz illusztrációra írtam verseket, első versközléseim a blogon ezek közül kerültek ki. Nyolc vers pedig bekerült közülük a Végtelen sál című gyerekvers-kötetembe.
Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod: „Író Cimborák”?
cim-cim-cimbora, gyerek, játék, Bóbita, diófa, Szádeli, Anna-hal, Arany Laci, VAKÁCIÓ
Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?
Az inspirációáramlás, ami átlép a tér-időkorlátokon.
Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?
A tér-időkorlátok. De mindig is kerítéseken átmászva-ugorva kerestem új játékteret magamnak, gyerekkorom óta.
Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?
Nem tudom, kik olvassák rajtunk kívül. Nincsenek statisztikáink, bizonyára ismerősök, barátok és nyelvbarátok, akik felfedezik a rejtett kincseit.
Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?
A felfedezés határai így kitárulnak, ami nemcsak az olvasókra, hanem az alkotókra is igaz. Fel tudjuk fedezni egymás munkáiban azt a többletet, amihez kapcsolódva együtt még többé tudunk válni. Az online kapcsolódás is teljes értékűvé tud válni az alkotómunkában, ami összehoz minket térben és időben, amit aztán az offline találkozásokkal meg tudunk erősíteni.
Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?
Ez olyan, mintha azt kérdeznénk: Tartható-e, építhető-e baráti kapcsolat telefonon keresztül? Miért is lenne akadálya maga az eszköz a közeledésnek, barátságnak? Ha jó a viszony, elősegíti azt, ha rossz, akkor ronthat is rajta. De ez nem az eszközön múlik, hanem rajtunk, embereken. Akik Cimbiként, alkotóként is emberek maradunk.
Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?
Tizenegy éve erősen bevonódva és inspirálva élek az Író Cimborák által, bármit teszek vagy írok, az összefüggésben van azzal az alkotó folyamattal, aminek a Cimbi-műhely is része. Így aztán sem a szakmai, sem a személyes fejlődésemtől, növekedésemtől vagy épp stagnálásomtól nem lehet elvonatkoztatni ezt a létmódot és kapcsolatrendszert.
Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?
Amikor egy év után úgy érzékeltem, hogy túlzottan magunk felé fordulókká válunk, ami belterjességhez vezethet, eszembe jutott egy megoldás, amivel a gyerekek felé fordíthatjuk a figyelmünket (és egy időre tehermentesíthetjük grafikustársainkat). Írjunk ki gyerekrajzpályázatot, és a rajzokhoz, képekhez írjunk meséket, verseket, történeteket. Így született a Kinek a bőre? című projektünk, amire több száz gyerekmunka érkezett, többszöröse annak, amire számítottunk. Eredménye is többszöröződött, sokan beszálltak az írótársak közül az alkotásba. Következő, hasonló módon felépített projektünk Mi lenne ha címmel pár év múlva már több mint ezer gyerekrajzot hozott, aminek eredményeként sok értékes írás és egy élő bemutatóval egybekötött kiállítás is született a Sárkányos Gyerekkönyvtárban.
Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?
Projektjeink tematikusak, témához kötődnek, ami gyerekek számára természetes. Ám a szöveg keletkezése és belső organizmusa, létmódja nem témafüggő. Jó lenne ezt körbejárni egyszer, és megragadni a mesét, a verset a szöveg keletkezésének impulzusaiban, ami lehet zenei, mozdulat indította vagy képfüggő, és akár halandzsanyelven, konkrét jelentések nélkül is megszólalhat. Vagy csak úgy, mondikálva, ahogy a gyerek játszik.
Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?
Volt egy játékunk, amikor neveket húztunk, és a véletlenszerűen kapott társsal kellett együttműködve szöveget alkotni. Molnár Krisztina Ritát kaptam társul, és hogy ráhangolódjak a világára, elolvastam a Maléna kertjét. A kötet grafikáit Simonyi Cili készítette, aki az egyik első felfedezésem volt az Illusztrátor Pajtások közül az induló projektben. Csálémese című versemet a könyv egyik illusztrációja ihlette. Így aztán könnyen megtaláltam a közös hangot, a diófa képét meg a zenei szerkezetet, ami összehangolta a munkát, és megszületett a Diószonáta. Szívesen megismételném Krisztina Ritával a versjátékot, de valódi négykezessé téve, egymásra felelgetve a tételekkel.
Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?
Suhog a szél, érzékeled a képen. Megmozdul minden, a ruhák, a betűk, a tárgyak, a deszkafal és az emlékezet. Papírszárnyak suhognak, kilép a toll a lapról, hullik az álomba, madarat növeszt bennem, szárnyakat a város felett, ahol lakni vágyom, vagy repülni lakhatóbb vidékre. Mindezt a kép ismeri és meséli, Simonyi Cili papírsuhanású tollai, grafikái.
Már a kezdet kezdetén megérintett a Maléna kertjéből kilépő illusztráció, és bizony új életre kelt bennem a Csálémese által.
Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?
Várom a hajnalt, van értelme korán kelni. Talán ma is lesz levél a postafiókomban.
Mi az, ami változtatnál a Cimbi műhely működésében? Miért?
Bármit változtatnék, a működését veszélyeztetném, a spontaneitását, ami pengeélen táncol. Próbáltunk egyszer hivatalos egyesületté válni, nem sikerült. A jogi környezet nem kedvez a civil szférának. Talán ezért vagyunk még mindig, tizenegy év után is. Széllel szemben könnyebb lenni. Érzékeled a felhajtóerőt.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?
Hosszú mondatot írnék, aminek nincs vége, sem kezdete, sőt írásjelek sincsenek benne, mert csak lélegzetvétellel tagol…
Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?
A már beérkezett, de érdeklődő alkotónak is ugyanígy ajánlanám: Olvasd, böngészd a blogot, és ha bevon, elindul benned valami, na habozz. Folytasd, ami elkezdődik benned. Ha nincs moccanás, ne erőltesd. Lehet még. De az is lehet, hogy ez nem a te világod. Akkor nyugodtan lépj tovább.
Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?
Vers, mese, dal, történet, beszélgetés. Séta, sasszé, iramlás, fára mászás, belefeledkezés. – Tíz szó ez is, melyik a legkedvesebb? Amelyik szabálytalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése