Ayhan Gökhan: Macskáknak tilos a belépés!

Nyulász Péternek

 

Szabó Imola Julianna illusztrációja

 

A rendőrség épülete nagy, barna épület, bejárata két oldalán egy-egy buldogszobor vicsorít, azt sugallja, akárki nem léphet be itt. Nem akárki lépett itt be, aztán nagyon sokára került elő. Láttak bevonszolni sonkatolvaj kakukkot, bankrabló struccot, pénzsikkasztó, fészket drágán bérbeadó orgonabokrot. Erre a madár se jár, mondják, és tévednek, mert erre elég sok madár jár, csak úgy röppen a sok toll, reggelente Sanyi, a kancsal palotapincsi takarítja őket.

Ez előtt az épület előtt állt meg cica. A két buldogszobor méregette, furcsán nézte, mondogatta magában, ez meg mit keres itt, hogy merészelte, hogy kutyajárta területen járdát hasít? 

Cica nézte, a két buldogszobor tekintélyes, cica nézte, a két buldogszobor ideges. Elment mellette két egyenruhás alaszkai malamut, majd egy fogai közt szivart lóbáló argentin dog. Mozgott a cicaorr, azt hihetnénk, félt, hogy kiment belőle a bátorság.

– Nem ment ki belőlem a bátorság! – suttogta cica.

A két buldogszobor nem vette le róla a szemét, mint leendő falást, nézte, majd arra figyelt fel, leendő falás lépcsőhöz merészkedik.

– Macskáknak tilos a belépés! – mondta az egyik buldogszobor.

– Nem vagyok macska! – vágta rá cica.

– Hanem? – lepődött meg a másik buldogszobor.

– Rendőrcica vagyok! – érkezett a kemény válasz.

– Hogy mi vagy te? – csodálkozott mindkettő.

– Nem értitek? Rendőrcica!

Szóhoz nem jutott két buldogszobor farkukig ért a csodálkozástól. Cica nem törődött velük, besétált az épületbe kényelmesen. Odabent mindenhol rendőrkutya, rémálmában ennyi kutyát egy helyen soha nem látott, hátán a szőr illedelmesen felállt.

– Nem érdekel, nem félek – mondta magában.

– Nem félsz? – kérdezte egy hang benne.

– Nem, nem félek – válaszolta magában.

– Hogy kerülsz ide? – kérdezte egy afgán agár, vélhetően őrmester. – Beismerés?

– Micsoda?

– Beismerés. Hivatalosan beismered, bűnöztél, és aláveted magad az eljárásnak.

– Én nem követtem el semmit!

– Az elég nagy baj.

– Baj?

– Ha nem követtél el semmit, nem ragadhatunk farkon és tuszkolhatunk be a cellába szőröstül-karmostul – nevetett az afgán agár, vélhetően őrmester, és kivillant a foga.

– Másért jöttem. – mondta komolyan cica.

– Mi másért? – kíváncsiskodott afgán agár, vélhetően őrmester.

– Rendőr leszek.

– Mi a fánkja! Rendőr leszel?

– Rendőrcica.

– Mi a cicája! Rendőr? – afgán agár, vélhetően őrmester, zavarba jött, azonban megőrizte a hidegvérét. – Hogy gondolod? Azt hiszed, gondolsz egyet, és rendőr leszel? Pont te leszel rendőr? Kíváncsiságból kérdezem: látsz itt rendőrcicát?

– Nem – válaszolta cica nyugodtan.

– Majd te leszel rendőr, mi? Te alig kiló!

– Szűken alig – javította ki cica illedelmesen és a pontosság kedvéért.

Afgán agár, vélhetően őrmester, legyintett egy mancsot, és továbbment.

Cica tanácstalanul figyelt, tudta: most vagy soha.

 

Szerkesztette: Miklya Zsolt