Simonyi Cecília illusztrációival |
A szüleinek is különleges neve van: Hanga és Nárciusz. Nem beszélve a nagyszüleiről, Füge Filemonról és Füge Borbáláról. De nem csak a nevek különlegesek Máli történetében, hanem az is, hogy neki nem cicája vagy kutyája van, hanem egy tücske. Lehet, hogy most azt kérdezed, mi ebben a különleges, hiszen tücsköt mindenki foghat magának, ha nagyon akar és elég ügyes. De hidd el, Máli tücske tényleg különleges! Nem árulok el sokat róla, csak annyit, hogy nagyon-nagyon öreg és nagyon-nagyon jó barát. Málinak persze rajta kívül is vannak barátai. Ott van mindjárt Janó. Ő is egy növényről kapta a nevét. Hogy melyikről? Arról, amelyik tavasszal szép fehér, esernyőalakú virágokat növeszt, és ez az esernyővirág sok-sok apró virágocskából áll. Az illata pedig olyan finom, hogy aki egyszer érezte, sosem felejti. Kitaláltad, hogy mi az? Bizony, a bodza. Bodza Janó még azt is tudja, hogyan készítenek belőle bodzaszörpöt. Mármint a bodzából, persze, nem Janóból.
De ebben a regényben különben sincs semmi rémisztő: se vámpírok, se boszorkányok, izgalomból és fordulatokból még sincs hiány. Mert ott van Szibill, a tücsök. Pontosabban időnként van, időnként meg nincs sehol. És muszáj kinyomozni, hogy hová tűnhetett! Nem beszélve a többi rejtélyről: hogy miért lesz postás, aki igazából mást szeretne? Miért kell egy anyukának folyton levelezni a saját kislányával, amikor sokkal szívesebben lenne együtt vele? Teljesül-e Máli vágya, lesz-e faházikója a hársfa ágán? És akkor még nem is beszéltünk Janó nagymamájáról meg az ő szeretett tengerészéről, pedig az ő történetük sem mindennapi!
De az is jó ebben a könyvben, hogy az álomszerű, színes képektől még az is kedvet kap a rajzoláshoz, aki eddig azt hitte, hogy egyáltalán nem szeretne, mert botkezűnek tartja magát. (Ez vagyok én.) De te biztosan szeretsz rajzolni. És rejtvényt fejteni? Mert ezek a képek rejtvények is egyben, csupa apró, megfejtésre váró részlettel.
(Ráadásul sok mindent meg is tanulhatsz ebből a könyvből, például a régi egyiptomiakról vagy a zenéről.) De ezt csak zárójelben mertem ideírni, nehogy azt hidd, hogy azért, mert tanulni lehet belőle, már unalmas is. Garantálom, hogy nem fogod unni! Csak annyira, mint a fügekuglófot meg a bodzaszörpöt. Hogy miért pont ezt a kettőt? Mert a könyv legvégén még a receptjüket is megtalálod.
Turbuly Lilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése