Kiss Dorina: Sörény a játszóházban

  

Török Szilvia illusztrációja

 

Szóval volt egyszer egy oroszlán. Nem igazi, persze – plüss. De meg ne mondd neki, mert Sir Sörény szentül meg van győződve róla, hogy ő a dzsungel hús-vér királya, aki „átmenetileg textiltestben van szabadságon”.
    A gazdája, Félix, hat és fél éves (a fél nagyon fontos), és mindenhová magával cipeli Sörényt (a Sir ízlés szerint elhagyható). Elviszi az oviba, a boltba, a doktor nénihez, sőt, egyszer még a nagyi kertjébe is együtt érkeztek, ahol Sörény hősiesen megvédte Félixet egy különösen gyanús hangot adó pitypangtól. Múltkor pedig még a fogmosáshoz is beültette a mosdókagylóba, és együtt „mostak fogat”. Azt olvasta, hogy a szájhigiénia kiemelten fontos, és nem szeretett volna kockáztatni. A barát az barát. 
    A baj ott kezdődött, amikor Félix elvitte Sörényt Doma szülinapi bulijára a Fergeteg Játszóházba. A hely körülbelül úgy nézett ki, mintha egy kalózcsapat elfoglalta volna egy cukorgyáros nagy vitorláshajóját, és hogy ne unatkozzanak a hosszú tengeri utak alatt, a biztonság kedvéért felszerelték volna trambulinokkal is. A központban egyértelműen a kalózhajó állt, ami méltóságteljesen uralta a teret. 
    Félixnek a megérkezésük után azonnal jó ötlete támadt:
    – Legyen Sörény a kalózhajó kapitánya! – kiáltotta, majd letette őt a hatalmas hajó orrára. 
    – Ő majd figyel, nehogy jéghegynek ütközzünk! – mondta komolyan. Az egész szülinapi vendégsereg beözönlött a hajtótestbe, ahol azonnal össze is vesztek rajta, hogy ki kezelje az irányítópultot. Szerencsére mielőtt elvadult volna a helyzet, megjelent Doma apukája egy maréknyi zsetonnal: 
    – Ki szeretne motorozni, vagy kipróbálni egy játékgépet?
    – Én!!!! – ordították az ünneplők, és szétspricceltek minden irányba. Persze Félix is, így Sörény ott maradt egyedül.

Ayhan Gökhan: Egy kis kaszáspók élete

In memoriam Kuti Vilmos

Kasznár Anna illusztrációja

A kis kaszáspók a fürdőszobában lakott, és nehezére esett a mászás, így van ez, mióta kaszáspók a kaszáspók. Rosszul látott, szemüvege, kontaktlencséje nem volt, ügyetlen lábaival tapogatta ki, hol kezdődik és hol ér véget a világ. Az ő világa egy fürdőszoba volt fényes tusfürdőkkel és kecses, illatos szappanokkal, fésűkkel, fogkrémekkel, fogkefékkel, meg egy hófehér fürdőkád. Éjszakánként a kis kaszáspók ügyesen-bajosan leereszkedett a fürdőkádba, és nyaralt. Rajta kívül nem volt senki a fürdőparton, a kerek ablakon beszűrődő holdfény elhitette vele, hogy nappal van, tomboló nyár, és ez a kis kaszáspóknak rendkívül tetszett. A ház a fürdőszobával néptelen volt, az emberek őszi szünidejüket töltötték messze-messze. Egy nap azonban megjöttek, és beléptek a fürdőszobába. A kis kaszáspók megijedt, hálóján keresztül a plafonig szaladt bajosan-ügyesen, onnan leste meglepetten, mi történik, ezek a furcsa lények meg kicsodák-micsodák. Mióta a világon volt, nem találkozott senkivel. Nem gondolta, hogy a fürdőszoba, a kád, a fényes tusfürdők és a kecses, illatos szappanok, fésűk, fogkrémek, fogkefék valakiké. Az emberről nem hallott, igaz, másról sem hallott soha, rossz volt a füle. Figyelte az alatta jövést-menést-kutakodást-mozgolódást. Csodálkozott, hogy mint egy hatalmas szökőár, a helyét elönti a víz. Nem volt kisebb a csodálkozása, amikor látta, hogy amilyen gyorsan a szökőár jött, olyan gyorsan el is tűnt. Újra leereszkedett a kis kaszáspók, és élvezte a holdfényt, élvezte, hogy az egész kádpart az övé. Így telt a kis kaszáspók élete, s így is telik, amíg fürdőkád a fürdőkád, kaszáspók a kaszáspók. 

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Czeiner-Szücs Anita: Az angyal fürdőkádja

 

Gillich Luca illusztrációja

 

                                    Két kis copfja libeg-löbög,

                                    új rajzával Gyöngy elszökött.

 

                                    Apához fut: nézd csak, ezt nézd,

                                    így pancsol egy jó kistestvér.

 

                                    Tovább meséli a rajzot,

                                    szóval festi, amit alkot.

 

                                    Vonalvízben habzik a kád,

                                    angyal fürdik, azta, nahát!

 

 

Szerkesztette: Miklya Zsolt

András Adél: Az őzbarna szemű tündér

  

András Adél játékfigurája

 

    – Mama, szomjas vagyok!
    – Gyere, igyál!
    Bence, Fülemás nyuszit hóna alá csapva, lassan kitipegett a konyhába.
    – Mama, vécére kell mennem!
    – Rendben, menj!
    Bence, Fülemás nyuszit hóna alá csapva, még lassabban kitipegett a fürdőbe.
    – Mama…!
    – Most már elég, Bence! – méltatlankodott Mama. – Látom én, mire megy ki a játék. Nem akarsz aludni, pedig már késő van, pihenned kellene.
    – Nem szeretem az estét, nem szeretek egyedül aludni – nézett Mama kedves, őzbarna szemébe Bence.
    – Nem alszol egyedül, itt van Fülemás is.
    – Fülemás szomorú, hogy egyik füle kisebb, mint a másik, ezért nem tud aludni. Mindketten szívesebben játszanánk, az izgalmasabb.
    – Izgalmasabb?! – ült le meglepődve Mama az ágy szélére. – Mi lehet izgalmasabb az álmoknál? Hisz álmunkban minden lehetséges.
    – Bármi? Még az is, hogy Fülemásnak két egyforma füle legyen?
    – Ha szeretné, lehetnek egyforma fülei – erősítette meg Mama. – Tudod mit? Itt maradok melletted, míg elalszol, veled tartok álmodban.
    Bence visszabújt az ágyba, jobb kezével magához ölelte Fülemás nyuszit, bal kezét Mama meleg tenyerébe csúsztatta, és máris mély álomba merült.
    Álmában hosszú útra készült.
    Minden nélkülözhetetlen túrakelléket bepakolt kis kék hátizsákjába. Elsőként a vízfestéket, majd a homokozógereblyét. Kedvenc mesekönyve, Thomas, a gőzmozdony következett. Végül legféltettebb kincsét, a tűzpiros Bugatti kisautót is betette az oldalzsebbe. Elégedetten vette hátára a zsákot, bakancsot húzott, hóna alá csapta Fülemást, és kilépett a házból.
    – Gyere, Fülemás, megkeressük a Világzöld erdőben lakó Mindent Megoldó Magdi tündért, ő majd elvarázsolja a füled, hogy egyforma legyen a kettő.