Kisszékelyi Füveskönyv: lekaszálva, téli álomhoz teával...

 

(c) Németh Eszter fotója

…hogy létezik a mese köztársasága, csak el kell jutnod a bölcs öreghez, ő megmutatja az utat, merre, hol talál rád. Ránk, Író Cimborákra Kisszékelyben talált. Pedig eléggé szedve-vedve, innen-onnan, kele- és kótyaként verődtünk össze. Fogalmunk sem volt, hogy mesébe indulunk és érkezünk, mégis, már út közben átlépte minden Cimbora a varázsküszöböt, és megnyílt a lélekajtó: benne a bölcs öreg, aki majdnem mindent tud a nemtudásról, annyit minden bizonnyal, hogy itt lépten-nyomon, váratlanul és céltalanul lényekkel találkozol, a meséből, aminek soha nincs vége, aminek lényei szabadon lehetnek saját maguk, nem egyformaságra és nem szolgaságra kényszerített, manipulált – értsd gonoszul elvarázsolt – bábok, hanem lények, akik különbözőek, mégis egymásra találók, akik egymásra ismernek és testvérekké válnak a mesében, ami ímhol kerekedik, a szögletes világ kerek erdejében és belső kertjében, ahol egy ágyhajón elfér minden, amit tudsz és amit nem tudsz, ami még csak vár rád, hogy meglepjen, mint Sólyom Soma fagylaltkürtje. Mert létezik a mese köztársasága…(Miklya Zsolt)

…valahol egy zsákfaluban, a hosszú-hosszú bekötőút kiszélesedésénél. Mire beérsz, lehámlik a világ, a nyűg, tisztul a tekintet, élesedik a fül, nyílik a szív és az értelem az apróra, a hétköznapi csetlő-botló csodára tágul. A diófa tövén megbújó hajlék, a körtefa mellett ásító szobák és a Főlépcső. Ahol a téma a csillagpázsiton hever szanaszét, lándzsát mereszt az útifű és ahol kitörhet A nagy lecsóháború és véget érhet mindenféle összecsapás nélkül. A nagyszederfa árnyékában megfér a szomorú a víggal, a mesebeli a reálissal, keveredik az álom a valósággal.

Aki nem hiszi, utána járhat bátran, még Cimborának vagy Pajtinak sem kell lennie, hiszen a körtefa mellett, ha nem is Főlépcsővel, de vár az alkotóház. Arra, aki meglátogatott a bánat. Arra, akit nem. Arra, aki ráér, de főleg arra, aki nem. Még körtét sem kell enni, de lehet. Nyáron vagy télen. Esetleg tavasszal, de ősszel mindenképpen.

Megközelíthető, vonattal, busszal, gördülővel és játékkal. De leginkább a horgosban Simontornyától az orrhegy után előre…(Németh Eszter)

Ott a diófa tövén, álom és valóság határán, ahol csendes, széltelen őszi napon peregnek a levelek, lassan folyik egymásban a Füveskönyv nyári zöldje és a rozsdásodó diófalomb.

Bár a nyári meleget az őszi köd és reggeli hideg váltja fel, a mesék most is megidézik a nyári meleget, elég, ha a hallgatáésukhoz becsukjátok a szemeteket és belekortyoltok a teába, kakaóba.

A dióverés témakezdésig teát vagy kakaót főzni és álmodozni ér.

Addig is búcsúznak a Füveskönyv alkotói és a szerkesztők.