Szegedi Csilla illusztrációja |
Nyuszi, én úgy szeretnék valami jót csinálni! – hemperedett a hasára Csillu az apróvirágmintás paplanon.
Játszunk?
Nem!
Éhes vagy?
Nem!
Akkor olvassunk egy mesét?
Nem!
Ajjajjj! – sóhajtott tanácstalanul Nyuszi, a szürkéskék plüssnyúl.
Nem érted, Nyuszi, én olyan jót szeretnék, aminek mások örülnek! – ült fel a sarkára Csillu, és egy nagyon gubancos grimasz jelent meg az arcán.
Nahát, Csillu! – Nyuszi füle teljesen kiegyenesedett az örömtől és a meglepetéstől.
Mit nahát?
Csak nem?
Csak mi?
Csak nem egy új évi fogadalom? – Nyuszi ekkor már szinte ugrált az örömtől, kis rózsaszín orra izgatottan mozgott föl és le.
Jó, ha nem akarsz, nem kell segíteni! – fonta össze mindkét karját Csillu, de közben egy aprócska mosoly már kezdte befészkelni magát a szája sarkába.
De akarok! Hát nem látod, mennyire izgatott vagyok?! – Nyuszi Csillu ölébe ugrott, és le nem vette a szemét gazdája egyre szélesebb mosolyáról.
Biztos?
Olyan biztos, mint ahogy az, hogy egy roppanó répa jobb, mint egy tréfa.
Te most viccelődsz velem, Nyuszi?! – Csillu mosolya megállt a növekedésben.
Dehogy, csak próbálok elindulni – vágta rá gyorsan Nyuszi.
Merre?
Hát a jó irányba. De előtte meg kell súgnod valamit.
Jó – Csillu most már nem tudott nem mosolyogni –, mi az?
Súgd meg nekem, hogy mi a fogadalmad!
De ha elmondom, nem fog teljesülni – a világ legszélesebb kislánymosolya teljesen eltűnt.
Az a születésnapi kívánság. És ha visszaemlékszel, a 4. születésnapi kívánságodat véletlenül meghallottam, és mégis teljesült. Ezt úgy hívják: csoda. A csodák pedig ilyen rakoncátlan kis jószágok – magyarázta Nyuszi, hogy minél előbb visszacsalogassa a köddé vált mosolyt Csillu arcára.
És szerinted a fogadalomban is segítenek?
Szerintem tegyünk egy próbát!
Hát, jó – mondta Csillu, és a mosoly újra kiült az arcára.
Akkor halljam a fogadalmad! – hegyezte a fülét Nyuszi.
Örömet okozni mindenkinek – suttogta Csillu olyan halkan, hogy azt tényleg csak egy óriásira hegyezett bolyhos plüssnyúlfüllel lehetett hallani.
Hű, hát ez tényleg egy csodás fogadalom, de nem lesz kicsit túl nagy? – pödörte meg hosszú, de nem szúrós bajszát Nyuszi.
Lehet egy fogadalom nagyobb, mint aki teszi? Mert, ha nem, akkor pont akkora, amekkora én vagyok – jelentette ki Csillu, arcán továbbra is magabiztos mosollyal.
És te nagy vagy, Csillu?
Nem, én még kicsi vagyok. Tudod, hogy még használom a sámlit, amit a nagyitól kaptam – válaszolt Csillu, határozott mosolya pedig láthatóan kezdett visszavonulót fújni.
Melyik nagyitól?
Jaj, ne már, Nyuszi, hát amelyikkel a csillagokat szoktuk nézni a Balatonon – a mosoly a nagyi említésére újra erőre kapott.
Tényleg, a csillagok! Most eszembe jutott valami! – mondta Nyuszi, és úgy ragyogott a szeme, hogy Csillu tudta, jó úton járnak. Meg is próbálta kitalálni a megoldást.
Csillagszóró?
Nem!
Mézeskalács csillag?
Nem!
Csillaghullás?
Majdnem! – rikkantotta Nyuszi, és leugrott Csillu öléből a szőnyegre. – Mit szólnál hozzá, ha most felöltöznénk, kimennénk a kert végébe, és felrajzolnád az égre azt, ami szerinted a legjobb a világon? Hogy mindenki lássa! Na?
Jó, de mivel rajzoljak? – a mosoly izgatottan kapaszkodott Csillu szája szélibe.
Történetesen a nagyitól múlt nyáron kaptam egy kis hullócsillagport, amibe, ha belemártogatod háromszor a ceruzád hegyét, te is tudsz csillagképet rajzolni az égboltra – húzta ki az éjjeli szekrény alsó fiókját Nyuszi.
Ez csodás! De Nyuszi, mondd, hogy fogom elérni az eget? Én még kicsi vagyok és…
Kivisszük a sámlit is. És ha a sámli sem elég, majd én is segítek, jó?
Így esett, hogy ebben az évben a világ minden táján feltűnt a Nyúl Csillagkép az égen, amit mindenki örömmel fogadott, hiszen sokan úgy tartják, a nyúl a türelem és a szerencse jelképe.
Szerkesztette: Nagy Izabella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése