2017. augusztus 29., kedd

Szabó Imola Julianna: Az utolsó magyar



Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul
A tetőnek szárnya nő
Az ablakomban az ördög átka
S a martalék közt sok zagyva egybegyűlt
Ottkörül forog a nyelv hegyén
Álmatlan ágy, fülemile szó
Hosszú nappalok, sejtelmes éjszakák
Mind ismeretlen, mind fegyvert köt
Rejtett magányt mérlegel
Az eleven érzésben
Csak a szél nem jár felé
Áll a küszöbön
Mint anyám a háború csövében

lllusztráció: Varga Zsófi

2017. augusztus 26., szombat

Arany János: Családi kör – Bertóti Johanna: Esti hangulat


„Mint csillagok közé nyájas hold világa.”


          Bertóti Johanna dalfeldolgozása:
          Arany János: Családi kör (részlet)








Bertóti Johanna: Esti hangulat

Motorbiciklin alszik a tyúk,
álmosan ring a lomha sövény.
A harangoknak elállt szavuk,
libbenve ásít egy piros kötény.

Az árnyak szénként feketéllnek,
hófehér macskánk estére mosdik.
Nekivág az álom az éjnek,
szusszan az ólban kétszer két orrlik.

Szépül az estben minden, mi rút,
csak a holdvilág sápadt, csenevész.
Az álom elől nincsen kiút.
Az éj mélyébe a kút belevész.



Illusztráció: Endrődi Kata



2017. augusztus 22., kedd

Nagy Izabella tájversei


suhanás

illan a nyár
                bálák kuncognak a réten
vibrál a meleg
                s gurulva henyélnek
birkanyáj hűsöl
                pulijával a juhász
csak mi rohanunk
                s a négy fal hazavár
 




keveredések

egy gólya keveredett a gulya közé
barna barmok közt a piros és hófehér

békák szunnyadnak a sásban a tó mögött
elveszik zöldjük a szitakötők között

leánytalpak toccsannak a tó kék szinén
legénymosolyok fröccsennek vissza üdén

nyárba vegyült némi lehulló falevél
nézünk a tóból a világra te meg én






alföldtelen

nekem a dombok a zöld erdők az alföld
amikor hazatérve köszönnek messziről
a zalai dimbek-dombok nagy rögei
szarvasnyom és rókaluk a sárga agyagfal tövén
zsurlók és tátikák ringva integetnek
minden illat íz hazavár
csak hajlékom nincsen
csak egy puha ágy
de a szedres rám várakozik a kert végén
sültgesztenyét melenget kezem a dűlő alatt
álmodom édesmamáról ahogy megfeji a kecskét
ahogy a Bundás nevetve elém szalad
nekem a dombok a zöld erdők az alföld
ízes szavak s rossz bor köszönnek messziről

Illusztráció: Schmal Róza

2017. augusztus 19., szombat

Csík Mónika: Tündérnóta



Zoknim csíkos, kockás, pöttyös,
térdig ér a szára,
égbe nyúló gólyalábon
de pompásan állna.

Tarka kalap a fejemre,
szalmából van fonva,
lehetne bár pipacsokból
egybekötve-bontva.

Szoknyám csupa rózsaszínből,
csordogáló málna,
megnyalja a száját mind, ki
megfordul utána.

Kipp-kopp, kipp-kopp, páros meggyszem,
tünemény-topánka,
talpa alatt minden fűszál
hajladozva állna.

Hajam mézszín, napfénykéve,
benne tenger-kékség,
álomhajón ringna rajta
pillangó-legénység.

Hangom kristály, hegyi csermely,
illanékony sóhaj,
ébreszt, ringat, körbeölel
cirógató szóval.

Ágyam puha paplanfelhő,
áttetsző a fényben,
ha így nézem: vattacukor,
ha úgy: füst a szélben.

Göndörödök, bodorodok,
virágszárnyon szállok,
csilingelve röpnek velem
pöttöm tündérlányok.


Illusztráció: Móricz Ildikó


2017. augusztus 12., szombat

Körmöczi-Kriván Péter: LIBASOR

Fricska Dorka illusztrációja


Barna volt a nap és barna a fiú. Lehajolt a földre, megitta a harmatot, és őrizte a libákat szótlanul, nem tudta mennyit, mert a fejében nem repültek szám-s-betűfellegek. Majd az iskolában, ahol a tanító ráül a fejére és kikölti őket. Nem is várta az iskolát, kerülte a feneket. Ő mégis tudta, merre megy a napkelet, merről jön a napnyugat, hogyan szól a szél, hogyan nyerít az eső, mit kér a gyomorének, mit tapos a mezítláb.
A barna fiú szájában cigarettacsikk lógott, hetykén, piszkosan. A földön találta, láb nem taposta, és hogy örökké égjen, meg nem gyújtotta. Barna szemével nézte az utat, ami ment, ha mentek rajta. Tudta jól, üresen az út is csak áll. De akkor nem állt, mert csörömpölt rajta a sok bicikli libasorban, friss libafosban, mert a barna fiú ott talált zöldet a nyájnak, libanyájnak, pont az út mellett.
– Osztály fékezz! – kiáltotta a soreleje cserepes szájjal és az a két szó elment a sorvéghez is.
A biciklik megálltak, és velük együtt az út is. Az osztály nézte cserepes szájjal a barna fiú barna kezét, barna lábát, barna szemét, nézték a libákat. A soreleje, aminek bajsza volt, és szemüvege, fekete, kinyitotta a száját, azon dőltek a cserepek.
– Osztály jegyezd, a liba legel – kiáltotta és az osztály zsebbe nyúlt, noteszt húzott, hegyezte a ceruzát, jegyezte a libákat. Minden betűjét rátette a lapra.
– Osztály jegyezd, harminchárom – kiáltotta a soreleje és az osztály rátette a lapra.

2017. augusztus 8., kedd

Arany János – Gombos Péter: SEJTELEM – REJTELEM



Arany János
SEJTELEM
 
Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
 
  
Gombos Péter
REJTELEM

Emberlétem negyvenedik hetébe’
vett engem a jó anyám keblére,
kívánva, hogy szégyent ne valljon,
Istennek kedvére neveljen.
 
Illusztrációk: Bódi Kati

2017. augusztus 5., szombat

Mészöly Ágnes: Ágnes 2.17



Ágnes asszony hol a férjed
Csak kimosok míg felébred
Vízsurrogás ne zavarja
Nagyon kényes minden zajra
Nem bírja ha sír a gyermek
Honnan veszed dehogy vernek
Jó ember ő te is látod
Egyébként sincs több barátod
Az a sok stressz benn a gyárba
Balhés srác volt félig árva
Őt is ütötte az apja
Ki mit érdemel azt kapja
Jobban kéne őt szeretned
Dupla ágyat meg nem vetned
Mindig várja meleg étel
Nem nagy dolog tedd csak széjjel
Miért baj ha iszik néha
Ne röhögcsélj ne légy léha
Honnan szedtél új ruhára
Tartsd a szádat ez az ára
Ne nyafogj hogy fosol tőle
Menjél ki a levegőre
Minden reggel hozzál tejet
Ennél úgysem lesz jobb helyed
Ne hisztizz hogy hol az isten
Tiszta alsó hogyhogy nincsen
Jobb mint tökegyedül lenni
Más se fog jobban szeretni
Nehogy róla rosszat mondj
Mosd csak véres még a rongy.


Illusztrációk: Kőszeghy Csilla

2017. augusztus 1., kedd

Miklya Zsolt: Holdudvar-séta


Pap Kata illusztrációja



Ajtó elől felkél
egy kiszolgált kutya,
kinyílik az ajtó,
jön a gazda fia.

Ajkán még ott billeg
a kenyér morzsája,
de ő már a holdat
s holdudvart kóstálja.

Kezében a póráz,
nyakörvre akasztva,
okos eb a jámbor,
engedi a gazda.

Éjszakai sétán
párszor már valának,
jó őre a pásztor-
kutya a fiának.

Főleg, ha az asszony
teli tállal várja,
kutyatápért sétál
pásztorok szolgája.

Pedig csak egy fiút
s holdat pásztorolhat,
sebaj, a hold mellett
jól elcsillagolgat.

Míg végre elpihen
holdudvar és ház is,
ajtó elé fekszik
a pásztoreb máris.

Csak előbb a fiút
körbeszagolássza,
jobb ízű az álom
gyerektársaságba.