2017. augusztus 22., kedd

Nagy Izabella tájversei


suhanás

illan a nyár
                bálák kuncognak a réten
vibrál a meleg
                s gurulva henyélnek
birkanyáj hűsöl
                pulijával a juhász
csak mi rohanunk
                s a négy fal hazavár
 




keveredések

egy gólya keveredett a gulya közé
barna barmok közt a piros és hófehér

békák szunnyadnak a sásban a tó mögött
elveszik zöldjük a szitakötők között

leánytalpak toccsannak a tó kék szinén
legénymosolyok fröccsennek vissza üdén

nyárba vegyült némi lehulló falevél
nézünk a tóból a világra te meg én






alföldtelen

nekem a dombok a zöld erdők az alföld
amikor hazatérve köszönnek messziről
a zalai dimbek-dombok nagy rögei
szarvasnyom és rókaluk a sárga agyagfal tövén
zsurlók és tátikák ringva integetnek
minden illat íz hazavár
csak hajlékom nincsen
csak egy puha ágy
de a szedres rám várakozik a kert végén
sültgesztenyét melenget kezem a dűlő alatt
álmodom édesmamáról ahogy megfeji a kecskét
ahogy a Bundás nevetve elém szalad
nekem a dombok a zöld erdők az alföld
ízes szavak s rossz bor köszönnek messziről

Illusztráció: Schmal Róza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése