2014. május 30., péntek

Fatemeh Haghnejad − Majoros Nóra: Mufurc




− Szia, Mufurc, miért duzzogsz? – kérdezte az ablakon bekukucskáló Hold.
A kislány nem felelt. Összekupacolta magát az ágy végén, és harapdálta a takaróját.  Még a vállára boruló vörös hajkorona is morgott. Valahogy így: grrrrrrrr, és finoman suhogott hozzá, így: shhhhh. Minden egyes hajszál külön. Őrült hangzavar volt a kislány fejében.
 − Hová vigyelek ma? Déli sark, Göncölszekér? Jujjj, de hideg van ma este, jól fel kell öltöznöd! – mondta a Hold.
 − Hagyj békén. 
 − Jöhetsz hálóingben is, de fázni fogsz. Vacognak a lábujjaim.
 − Nem megyek sehová, neked meg nincsenek lábujjaid. Egy nagy, sziklás bolygó vagy!
 − Du-du-dú, du-du-dú, duzzogi-buzzogi, rizibizi-lány – énekelte a Hold.
 − Utálom a rizibizit – csücsörített a kislány.
 − Borsószájú-ú-úúúúúú! – folytatta a dudorászást a Hold.
 A szemtelen. Meg persze lábujjtalan.
 − Ú-tál-lak! – énekelte a kislány.
 Ezen aztán nevetni kellett.
Fatemeh Haghnejad, iráni művész alkotása
 − Miért duzzogsz?
 − Mert csak.
 − Az egér is duzzog.
 − Miféle egér? 
 − Amelyik a túlsó oldalamon lakik.
 − Nem lakik rajtad senki. Csak egy lábnyom.
 − Meg egy egér. Az rágja a lyukakat a bőrömbe.
 − Majom vagy. Azok meteoritbecsapódások.
 − Ha majom vagyok, egerem is lehet. Miért duzzogsz?
 − Nem duzzogok. Mérges vagyok. Csúnyán viselkedtek velem.
 − Kik?
 − Mindenkik. Te is. 
 − Igeeeeen! Ma én vagyok Borsóméreg kalózkapitány, elragadom a Paplantenger királynőjét, és magammal viszem egérrágta papírhajómra! Reszkess, királynő, mert az árbochoz kötözlek, és palacsintát sütök a fejeden, annyira forr benned a düh!
  − Majd az egered szétrágja a kötelem, én meg elfenekellek a palacsintasütőddel.
  − Hé, te fityfiritty, se lábujjam, se egerem, se fenekem.
  − Akkor elütlek vele messzire, bolygófejű, át a tengeren, az Üveghegyen, a Világvégén, és még azon is túl!
  − Visszapattanok a semmiből, mint a pingponglabda.
  − A semmiből nem lehet visszapattanni. A semmi megesz.
  − Aztán ha megesz, mihez kezdesz Hold nélkül? Olyan sötét lesz az éjszaka, mint a semmi maga.
  − Világítok.
  − Hja, persze. Majd ha nevetsz. Olyankor tényleg világítasz. De te duzzogsz!
  − Te meg rizibizi vagy. Sajtos rizibizi, és felfal egy kisegér – kacagott a kislány.

 Az ajtónál susmorogva állt egy apuka meg egy anyuka.
  − Duzzog még? – kérdezte az egyik.
  Akármelyik is kérdezhette, teljesen mindegy.
  − Nem.
  − Alszik?
 Az, amelyik a kulcslyuknál állt, némán kuncogott. Mintha csuklana. A másik (mindegy, melyik) kicsit megpaskolta a hátát.
  − Csak óvatosan…
  − Hajózik a paplantengeren egy papírhajóban, és halak röpködnek körülötte.
  − Világít?
  − Igen.
  − Akkor jó. Mehetünk aludni.

                
A mese perzsául ITT olvasható.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése