Vannak napok az ember életében, amik várakozással indulnak, és semmi említésre méltó nem történik. Az eseménydúsról könnyű írni, a sorsfordítóról szinte kötelesség.
Csakhogy mi van, ha a sorsfordítás egy szemvillanásban, egy szerény növényben az út szélén, egy futó találkozásban rejlik? Mi történik, ha sokkal később, talán csak évek múltán derül ki a dolog sorsfordító mivolta?
Egy reggel bekopogtat az ablakon, no nem a búbánat, sőt nem is Mikkamakka, hanem Tamási Éva az ötletével és meghívásával: alkotótábor. Aztán az ember gyanútlanul a sorsfordító pillanat kellős közepén találja magát. A tíz év alatt, számos projekt során összeszokott Író Cimborák már ikonikus vagy azzá válni készülő nevei arcok lesznek, veled nevetnek, inspirálnak, leírják, megrajzolják, megfőzik, megmutatják.
A Kisszékelybe vezető végeérhetetlen bekötőút pontosan elegendő, a zsákfalu valójában batyu: mesebatyu. Ezt érezte Lázár Ervin, és ezt érezték az Író Cimborák és illusztrátorok, amikor először megérkeztek, és azóta is. Az elmúlt években számos alkotás témája a mesébe érkezés, a meselét.
A Négyszögletű Kerek Erdő, ahol minden megtörténhet és meg is történik, különösen egy csapattal, akik szabad, független alkotói csoportként, teljes önkéntességgel időt és energiát szánnak mindenre, ami megragadja a figyelmüket, legyen az a ragadós galaj, csillagfű vagy lélekajtó.
Kisszékely teszi? Minden bizonnyal. Az alkotások gyors egymásutánban készülnek, teljes természetességgel állnak össze, szerveződnek kiadvánnyá, kiállítássá.
Együtt. Egymással. Egymásért. Értetek.
Immáron negyedik éve.
Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa
Az uradalmi intéző fia sikeres íróvá válása után… kezdődhetne egy nagysikerű biográfia ezzel a mondattal. Ami még Berzsiánnak is sok lenne. A Négyszögletű Kerek Erdő és más csodalények megalkotója, a magyar gyerekirodalom kikerülhetetlen és ikonikus alakja és felesége, Vathy Zsuzsa 1996-ban vásárolta meg a kisszékelyi házat, s ezzel maguk is sorsfordító esemény részesei lettek.
Az 1936-ban született Lázár Ervin 15 éves koráig élt Rácegrespusztán. Az érettségi után az ELTE-re járt, aztán tördelőszerkesztőként, újságíróként dolgozott. 1971–1989 között szabadfoglalkozású író, majd újra szerkesztőségek meghatározó tagja. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című debütáló kötetét Réber László illusztrálta. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-díjjal tüntették ki.
Kisszékelyi Naplójából egyértelműen kirajzolódik, a rácegresi uradalmi intéző fia egész életében ezer szállal kötődött ehhez a vidékhez, ismerte, kutatta, faggatta növényeit, állatait, lakóit.
Ugyancsak a Naplókból és persze a helyiek elbeszéléseiből tudunk a környéken tett sétáiról, hogy Vathy Zsuzsát, aki tevékenyen részt vett a falu életében a Lázár Ervin halálát követő tíz évben is, rendszeresen kikérdezte, mivel az apró-cseprő ügyek iránt is érdeklődött.
A Kisszékelyi Kulturális Egyesület Vathy Zsuzsa halála után megvásárolta és felújíttatta a nyaralót, Emlék- és Alkotóházat teremtve belőle. A Kisszékelyi Emléknapok is Zsuzsa és a helyiek együttes szervezésében került megrendezésre, időközben az ő emlékét is őrizve.
Az Író Cimborák és az illusztrátorok Bódi Kati és Tamási Éva közvetítésével 2022-ben kapcsolódtak bele az Emléknapok rendezésébe, az alkotótáborban készült írások illusztrációi díszítik az Emlékház falát.
A 2017 óta megrendezésre kerülő Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa Emléknapok immáron elmaradhatatlan része a falu életének, melyben Horváth András a Kisszékelyi Kulturális Egyesület tagjaival meghatározó szerepet vállal. Hiszen tudják, hogy az örökséget úgy lehet legjobban megőrizni, ha továbbadjuk. Ha mindent megteszünk azért, hogy a következő generációk számára is sorsfordítóvá váljon.
Mint Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa tette a Négyszögletű Kerek Erdő lakóival karöltve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése